"Násztánc"

A jövő útjai / Novellák (1117 katt) Lir Morlan
  2014.08.05.

A két test lassan közeledett egymáshoz, ahogy az ütem diktálta és megkívánta, nem sietve el egyetlen mozdulatot sem. Ha a kéz túl gyors, ha a szem csak egy pillanatra félresiklik, megtörik a ritmus, és kezdődhet minden elölről. A kisebbik test ezüstös csillogása, vonalainak finom kecsessége magában hordozta a tisztaság fémes tökéletességét. A másik robusztusabb volt, fekete, hatalmas tömege mellett az ezüst törékeny nőiessége még nagyobb hangsúlyt nyert. Nem voltak egyformák, de ki rökönyödne meg ezen a mai világban?

Nevük Alta’hi és Vro, már hangzásukban is összeillő páros, amit a babonás népek mindig jó előjelnek vélnek.

Alta’hi finom mozdulatai egyre lassultak, majd megállt. Nem közeledett tovább, mozdulatlanná dermedt, olybá tűnt, nincs is benne élet. De csupán várakozott. Most nem rajta volt a sor, ő már teljesítette a feladatát, minden egyes mozdulata tökéletesen a helyén volt, óramű pontossággal. A várakozás pillanata a végletekig feszítette a várakozás szépséges pillanatait.

Vro a saját ütemében reagált. Lassan emelkedett a kar, mely megfogta, és magához húzta a büszke ezüst szépséget. A mozdulat megmaradt a lassú szimfónia biztonságos üteménél, és ahogy egyre közeledtek, a várakozás szorító indákat font a szívek köré. A távolság semmivé lett, és a két alak lassan összeolvadt.

Gond nélkül megtörtént.

A hajó bedokkolt.

(részlet)

Előző oldal Lir Morlan
Vélemények a műről (eddig 5 db)