VÍzcseppek 27/17 (2006)

Szépirodalom / Novellák (704 katt) Rohadék
  2010.10.10.

Az előző nap esti zsemleszínű kutyára gondolt, akiről az esőben elfeledkezett, és újra alaposan megijesztette. Először arra tippelt: talán a félszemű kismacskát érezte meg valahogy rajta, de azóta fürdött és átöltözött.

Ha más ment el a kerítés előtt, azt nem ugatta meg.

Három részeg kollégista fiú mosolyogva közelített, s csak akkor vette őket észre Eszter, mikor már odaértek. Valamiért felkapta a fejét, és egy ablakban meglátta Ágit, aki integetett neki, hogy menjen onnan.

Későn. Az egyik fiú hirtelen leöntötte egy vödör langyos vízzel, és társaival jót nevetett.

Eszter behunyt szemmel felsikkantott, aztán végignézett magán.

- Boldog nőnapot - rikoltotta vidáman a másik, és átadott egy cserepes virágot.

A csuromvizes lány először hozzá akarta vágni, azért fogadta el, de eszébe jutott, hogy szegény virág nem tehet semmiről. Körbenézett, nem látta senki. Még ez a szerencse.

- Még mindig itt vagytok?! - indult egy lépést az egyikük felé. Csak akkor vette észre, ez a magas fiú szokott köszönni neki.
- Menjünk innen, egyesek nem értékelik, ha ajándékot kapnak - vetette oda.

A lány összeomlott, ledermedt, csak elkerekedett a szeme és szólni sem bírt.

Nem hozott csereruhát, hát hagyta, hadd csöpögjön róla a víz. Nagyon elkeseredett. Legörbült a szája, a torkát szorongató érzés környékezte, mellkasa remegett.

Két perccel később Ottó jelent meg mellette.

- Mi az, ruhástul fürdesz újabban?
- Nem probléma, majd a szél kiszárít.
- Az a magas az igazgató fia.
Eszter nem felelt. Lexívesebben káromkodott volna. Ottó így folytatta:
- Ha továbbra is így incselkec a fiúkkal, nem biztos, hogy neked való ez a munkahely.
- Incselkedés? Talán én mondtam, hogy „Hé, ha már úgyis te vagy az igazgató fia, nincs kedved nyakon önteni?”
- Talán jobban fel kéne öltöznöd. A fiúknak így is hivalkodó vagy.

Eszter iszonyúan megfeszítette magát, hogy ne legyen tiszteletlen. Így hát csak állt és füstölgött magában néhány pillanatig, majd megint dolgozni kezdett.

Ottó szétnézett, mit végzett Eszter idáig, majd szó nélkül távozott.

Eszter ezt várta. Nekidőlt a rideg falnak és sóhajtott. Könny szökött a szemébe, de sikerült gyorsan elnyelni a bőgést.

Tíz perccel később, kicsit arrébb egy papírrepülő hullott ki valahonnan. Eszter húsz méterre állt, de észrevette. Odament, hogy felvegye és kidobhassa. Tollal írt feliratot vett észre: „Csicska”

Előző oldal Rohadék