Nézz rám!
Már oly régen volt, már csak álmodom,
hogy testem, ami forró és harmatos,
a puha száddal végig csókolod.
A puha száddal, mely oly sokszor bántott meg,
most végig korcsolyázza lángoló testemet.
Egy szó elég volt, hogy összetörd szívemet,
s azóta nem dobban meg.
Reménykedve várom sóhajod,
mert szív nélkül élni nem tudok,
ha nem jön a szemedre álom,
én elküldöm neked a sóhajom.
A szerelem olyan, mint a forró víz,
először éget, de a végén jéghideg!
a szemedben én vagyok a könnycsepp,
és hiába törlöd le, én ott leszek örökre.
Hiába engeded el a kezem, egymás nélkül
elveszünk, s ezt tudjuk mindketten.
Hát nézz a szemembe! Ne fordíts hátat!
Hisz ha én elbukok, magammal rántalak.
