VÍzcseppek 27/15 (2006)

A jövő útjai / Novellák (871 katt) Rohadék
  2010.10.08.

A pénteki nap eseményeit még senki sem sejtette, ő maga inkább bele sem gondolt.

Munkája vége előtt, az utolsó félórában egy eldugott sarok előtt vezetett el az útja - ahonnan most halk nyávogást hallott.

Eszter lassan közelített hozzá, hogy ne riassza meg. Egy percbe is beletelt, míg felemelhette a helyéről a pihegő, pici, szürke bundás kismacskát. Megfordította a fejét. Az egyixeme egy az egyben ki volt kaparva a helyéről. Elgyengülten nyivákolt, kimerülten zihált.

A lány csitítgatva és simogatással nyugtatva félbehagyta munkáját, hogy elvigye a műhelybe.

- Na, mit találtál, döglött macskát? - fogadta Simon bácsi kedélyesen.

Ottó kissé ingerülten vette át a szót:

- Mit csinálsz itt azzal a döggel? Ha meghalt, dobd ki a kukába, ha meg nem, vidd távol a portától.
- Nem lehetne az udvaron? Majd én vigyázok rá.
- Itt semmiképp! Cipeld innet minél messzebb, vagy dobd ki.

Füttyüs Karcsi jót kacagott.

Eszter elvitte a legközelebbi kertesházhoz, berakta a kerítésen, miután meggyőződött, hogy nincs kutya, majd nézte, amíg a kis gombócka eltűnik a sarok mögött.

Előző oldal Rohadék