Oly közel...

Szépirodalom / Megtörve (1212 katt) csabi6669
  2014.07.18.

A Vég közeledik. Az erdő fái fejüket hűtik,
szívüket a hideg mardossa…

Sétám is közéjük vezet,
és szívem vélük kesereg.

Sűrű sötét utakon kanyargok,
az erdő mélabús fái közt járok,

vén tölgynek hajtom fejem,
s eltűnődök kósza életemen.

A komor mába tekintek,
s csak figyelem, hogyan száll a képzelet,

sóvárgó lényem csak itt lelhet békére,
e fa tövében, mely a nyugalom szigete.

A reményt keresvén, eddig nem találtam,
pedig ezért jártam úttalan utam,

bárhogyan is kerestem…
s lassan hiába valónak véltem gyönge létem.

Oly hamar elillant a lelkemből minden:
ami szép és jó volt, s testem
korhadt ágként az elmúlásnak behódolt…

Előző oldal csabi6669
Vélemények a műről (eddig 1 db)