Az ember, aki elvesztette az árnyékát

A jövő útjai / Versek (810 katt) edwardhooper
  2014.06.20.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/6 számában.

Halljátok mesémet, csavargó félistenek!
Odafenn jártam, hol a végtelen
Spirál karokkal szórja ezüstjét
A kietlen éjsötétbe.
Kalandoztam új világok bíbor fényében fürödve.
Elém tárult az ismeretlen gyönyöre,
S életet loptam az azúrkék óceánnak,
Míg szorosan magamhoz öleltem a szférák zenéjét.
Elvesztem bennük, s lehántott anyagom dobtam
A kihunyó csillagoknak.
Magam voltam a zabolátlan messziség húrjának rezdülése,
S elhagytam, mert már nem kellett az árnyékom,
Hű társam, kit odaadtam egy homokszemnyi
Szerelemért.

Előző oldal edwardhooper
Vélemények a műről (eddig 4 db)