Egy ital emlékére

Szépirodalom / Novellák (751 katt) T. Bálint
  2014.06.20.

Egy este elmentem egyedül iszogatni, egy a hatvanas évek Amerikáját idéző helyre ültem be. A kívülről fémes borítású épületbe lengő ajtó vezetett be. A padlón csempe futott végig, a plafonon lévő légkeverők próbálták elűzni a nyári meleget. A helyiség egy részét elfoglalta a bárpult, a maradékot bokszok töltötték ki. A hangulatot a hangszóróból szóló Rock 'n' Roll fokozta. Kitűnt a többi étterem és bár közül.

Leültem a pulthoz és rendeltem egy skót whiskyt és hozzá jeget. A jég olvadozott az alkoholtóban, kibontva az ízeket és az aromákat. Szakszerűen el kezdtem kortyolgatni, a kellemes száraz zamat töltötte ki a számat.

Szeretem a töményitalokat, mivel gyorsan és összpontosítva hatottak. Emlékszem, amikor megittam az első korty rumomat, elképesztett a hosszan tartó íz, aztán felszabadult a gátlásaitól a tudatom, és a gondolatok pörögtek bennem. Minden egyes csepp után enyhült a fájdalom, amit egy régi seb okozott. A legjobban a rumot szerettem, imádtam a benne rejlő édes gyönyört, az egzotikus szépséget.

Egy órán át szürcsöltem a száraz italt, és egy érzés kezdett bennem testet ölteni. Kitágult a világ, és végre megértettem, része vagyok a végtelennek. Láttam körülettem az embereket, nem tudták, amit én, a világon minden csupán semmiség.

Ha látattok azon a helyen, tudjátok meg, én voltam az a fura alak, aki a bárpultnál a whiskyét kortyolta, és az alkoholtól a végtelenben járt.

Előző oldal T. Bálint