Másnaposan

Szépirodalom / Novellák (782 katt) T. Bálint
  2014.05.28.

A halál hívott magához, sötét mély kútjába.

Nehéz pilláimat nagy erőfeszítés árán sikerült csak felemelnem. Mint ahogy fuldokló bukik fel a víz alól, úgy ébredtem fel. A fejembe rögtön belehasított a fájdalom. Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, ki vagyok. Körülöttem jártak-keltek az emberek, sokan megbámultak, rosszallóan sandítottak felém a szemük sarkából.

Felnyomtam magam a hideg csempéről, megigazítottam a sapkámat és az átlátszó napszemüvegemet, utána körülnéztem, mindenhol agresszív kirakatok, amerikai cégek nevei, tudatosult bennem, csakis egy plázában lehetek.

Úgy döntöttem, sétálok egyet, hogy lenyugtassam kóválygó fejemet. Bambulva néztem a kirakatokat, megállapítottam, az üvegeikről egy omladozó ember nézz vissza rám. Valahol Budafok környékén lehettem, már nem először ébredtem fel itt egy görbe este után. Ez volt az általam ismert helyek közül az egyik legmélyebb pöcegödör. Tőszomszédságban itt volt az egyik tévés birodalom fellegvára. Ide azok gyűltek össze, akik fel akarták áldozni lelküket a szennynek és a mocsoknak, akik boldogan hagyták, hogy az életkedvüket kiszipolyozzák belőlük, akik tudatosan döntötték magukat kulturálatlanságba.

Maró érzés gyötört a bensőmből, megéheztem. Szerencsére a pénztárcámat nem veszítettem el, igaz, pénz nem volt benne. A bankkártyámról kellett levennem. Megkerestem a mekit, vettem négy sajtburgert, meg egy nagy krumplit és egy nagy kólát. De ez sem segített a másnaposságomon. A plázában volt hipermarket, ott vettem egy ezer forintos bort, kupakosat. Leültem az egyik bolt tövébe és nyakaltam.

Aztán nekiálltam jó hangosan beszélni. A járókelők ismét rosszallóan néztek rám.

− Ez a rohadt hely, itt nem kell semmit innod, szívnod, lenyelned, vagy belőnöd, hogy betépj. A légkondin fúják be a rohadékok, aztán bekábulsz, másra nem tudsz gondolni, minthogy zabálj, igyál, moziz és vásárolj.

A végén már üvöltöttem, de jöttek a biztonságiak és elkezdtek vonszolni, miközben rúgkapáltam.

− A rohadt kurva anyátokat, tudjátok, ki vagyok én? Az irodalom doktora, a próza új reménysége.

Kidobtak a pláza elé, volt még nálam pár barna szofi, rágyújtottam egyre.

Előző oldal T. Bálint