Darth Vader és a meghibásodott csillagromboló

A jövő útjai / Star Wars (894 katt) Kapitány
  2014.05.21.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/5 számában.

Egy napon Darth Vader kedvenc birodalmi csillagrombolójának parancsnoki hídján álldogált, és sötét terveket szövögetett magában, melyek szokás szerint a lázadók elveszejtésének témáját érintették. Éppen egy bolygó körüli pályáról végrehajtott bombázás körül jártak a gondolatai, amikor a híd hirtelen, minden különösebb előjel nélkül teljes sötétségbe borult, és a hajó hajtóművei leálltak.

- Mi történt? - kérdezte Vader dühösen a közelben álló Piett admirálistól.
- Valószínűleg meghibásodtak a hajtóművek – válaszolta Piett. - Azonnal utánanézek!
- Magam veszem kézbe az ügyet! - közölte Vader, majd fekete köpenye mélyéről előhúzott egy zseblámpát, és határozott léptekkel elindult a hajtóműterem felé.

Az admirális – gondolkodás nélkül, de kissé rémült arckifejezéssel – követte urát a csillagromboló homályba boruló folyosóin, melyeken csak az akkumulátorokról működő vészvilágítás halvány fényei biztosítottak némi világosságot.

Vader és Piett hamarosan megérkezett a hajtóműveket magában rejtő helyiséghez. Az ajtó előtt már ott álldogált egy barna köpenyt viselő vuki technikus, kezében egy kék szerszámosládával. A nagydarab, szőrös lény dühösen keresgélt a ládában, majd amikor meglátta feletteseit, akkor egy rövid mordulással köszöntötte őket.

- Ő lenne a szerelő? - kérdezte Vader.
- Igen, nagyúr, ő az – válaszolta Piett.
- És hol vannak a többiek? - érkezett az újabb kérdés.

Az admirális arcán láthatóan kiütközött a hideg veríték, majd némi belső tusakodás után így válaszolt:

- Uram, azt hiszem, jelen pillanatban ő az egyetlen műszakban lévő technikus.
- Ez hogyan lehet? - mennydörögte Vader.
- Takarékossági program... - nyögte Piett.
- Mennyi egy technikus havi fizetése? - hörgött a nagyúr.

Az admirális tisztán hallotta, hogy bekapcsolt a fekete páncélzat létfenntartó rendszerébe épített vérnyomás-szabályozó automata.

- Kétszáz kredit – válaszolta.
- És ki adott parancsot a létszámcsökkentésre? - kérdezte Vader a vérkeringésébe juttatott szereknek köszönhetően némileg már lenyugodva.
- Az uralkodó személyes utasítására történt – suttogta halálra váltan Piett.

A sötét nagyúr erre morgott valamit, amit nem lehetett érteni a beszélőgép torzítása miatt, de nem feszegette tovább a témát.

Eközben a technikus már lemászott a hajtóműaknába, és megkezdte a hiba elhárítását. A jelek szerint nem járt sok sikerrel, mert a mélyből harsány vuki nyelvű káromkodás és szitkozódás hallatszott, és a gépek továbbra sem működtek.

- Segítek ennek a szerencsétlennek – mondta Vader. - Tartsa a lámpát! - adta ki az utasítást az admirálisnak, majd ő is lemászott az akna oldalára szerelt fémlétrán.

Piett nem lepődött meg a Sith lovag viselkedésén, hiszen köztudott volt, hogy Vader a hadvezetéssel és a lázadók kergetésével járó fáradalmakat többnyire barkácsolással, bütyköléssel piheni ki. Ezt a hobbit még gyermekkorából hozta magával, és sem Jediként, sem a Birodalom második embereként nem hagyta abba a kedvtelésből történő szerelgetést. Gyakori vendég volt a rombolók TMK-műhelyeiben, ahol a technikusoknak segített megjavítani az elromlott robotokat és egyéb gépeket.

Telt-múlt az idő. Piett kötelességtudóan fogta kezében a zseblámpát, legalább ezzel igyekezett hasznossá tenni magát, miközben a vuki és a Sith lovagja közös erővel estek neki a hibás hajtóműnek, de láthatóan nem boldogultak a javítással.

- Piett, maga ugye műszaki tisztként kezdte a pályafutását? - hörgött fel Vader dühösen az aknából a zseblámpát szorongató főtisztnek.
- Igen, nagyúr, AT-AT lépegetők karbantartását irányítottam – válaszolta Piett.
- Akkor jöjjön le maga is segíteni, ne csak azt a lámpát tartogassa! - parancsolta Vader.

Az admirális azonnal engedelmeskedett, és lemászott a fémlétrán. Amikor leért a létra aljára, Vader épp egy lyukszalagot tanulmányozott, a vuki pedig – feltűnően tanácstalan tekintettel – a hajtóművet olajozta. Piett a zseblámpa fénye mellett alaposan szemügyre vette a berendezést. Valami azonnal feltűnt neki a rozsdás fémlemezek között.

- Nézze csak, uram, nem azzal a vezetékkel van baj? - kérdezte.

A vuki technikus felhördült, jelezve ezzel, hogy a tiszt valószínűleg megtalálta a hiba okát. Elővett a ládából egy tekercs zöld-sárga szigetelőszalagot, és körbetekerte vele a kérdéses kábelt. Ezután Vader megnyomott néhány gombot a hajtómű vezérlőpultján, minek következtében a hajó motorja rövid idő alatt életre kelt, és a világítás is hamar visszajött. A vuki most már valamivel vidámabban morgott. Vader arckifejezését eltakarta a fekete maszk, de valószínűleg ő is elégedett volt az elvégzett munkával. Megveregette a technikus vállát – ritka gesztus volt ez a részéről – majd hűséges beosztottjához fordult:

- Látja, Piett, így kell ezt csinálni! Mondtam már magának, hogy a szigszalag csodákra képes! - mondta Vader, és kimászott az aknából. - Gyerünk, mert még dolgunk van, a lázadókkal senki nem számol le helyettünk!
- Igen, nagyúr! - válaszolta az admirális, és követte urát a hídra, tovább a győzelem felé vezető úton.

Előző oldal Kapitány
Vélemények a műről (eddig 1 db)