Talán túl sokat vártam

Szépirodalom / Novellák (1175 katt) T. Bálint
  2014.05.20.

Talán túl sokat vártam az élettől…

Partra vetett hal voltam. Nem értettem az életet, hogyan folyik a munka. Minden üres lett.

…talán nem is ezért állok a szakadék szélén, nem tudom, mi jöhet még…

Visszaszoktam a dohányzásra, szerettem fújni a füstöt az erkélyen, nézni, ahogy a szél elviszi a sok mérget, bút és bánatot.

Volt olyan reggel, amikor a felkelő Nap a függönyön át vörösre festette a szobát, és én úgy láttam, mintha minden csupa vér lenne. Megrendültem az életben. Idegen vadállatnak láttam az embert, nem értettem, milyen isten képes ilyen szörnyet teremteni.

…vagy talán belefáradtam, mindenből elegem volt…

Féltem a sötétben, reszkettem elalvás előtt, saját rémemtől rettegtem.

…nem vagyok jobb másnál, így leszek élőből holt.

Kivetett magából az élet, várom, mikor jön egy dagály, ami visszaránt.

Előző oldal T. Bálint
Vélemények a műről (eddig 5 db)