A város fényei...

Szépirodalom / Megtörve (758 katt) csabi6669
  2014.06.01.

Város megrémítő fényei,
úgy tűnnek, mint az ég jelenései.
Éjfélkor a város főterén sétálgatom,
sehol egy ismerős arc,
kinek elpanaszolhatom
gondom s bajom.

Ez a város nekem kietlen pusztaság,
ez számomra nem nagy vigaszság.
Lassan éjfélt üt a katedra órája,
ki megteheti, elment nyugovóra.

Így hát lassan hazatérem,
mondjuk azt, hogy ott van az én helyem.
De látom, itt se szeretnek,
ezért meg se becsülnek.

Ez a város nem az én városom,
de mit tehetek, el kell fogadnom.
Küzdök, amíg bírok, míg erőm el nem fogy,
és eme gondolataim csupán maga is verssorok,
harc nélkül nem veszítek,
ez vagyok én, bennem ne kételkedjetek.

Előző oldal csabi6669
Vélemények a műről (eddig 1 db)