Tündérmese - másképp

Fantasy / Novellák (824 katt) angyalka146
  2014.05.11.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/5 számában.

Volt idő, amikor az emberek, állatok és mágikus lények világa nem vált szét. Teljesen normális, hétköznapi történésnek számított, hogy manók, koboldok bújtak elő a barlangokból, szekrényekből vagy a föld alól, tündérek röpködtek a levegőben, a madarak vidáman fecsegtek, a kutyák és macskák beszélgettek gazdáikkal, s az emberek nem ették meg állataikat. Idillikusnak tűnhet, de ez a világ is tele volt haraggal, gyűlölettel, bosszúvággyal és mérhetetlen önzéssel. Tehát létezett a rossz, a gonosz, de minden lény közül a legveszélyesebb, legkegyetlenebb, Ursula volt, a tengeri boszorkány.

Azt mesélik, már a szülei sem szerették – hogyan szerethette volna bárki is? Keverék lény volt: emberfejű, oroszlán testű és skorpió farkú: a leggyilkosabb a keverékek között – mantikór! Meg se próbált beilleszkedni, meg sem próbálták elfogadni: csodálkoznak, hogy gonosz lett? A szárazföldről a tenger világába száműzték, de megfogadta, bosszút áll és meghódítja a földet, amint teheti.

Telt, múlt az idő. Ursula véghezvitt néhány szörnyű tengeri mészárlást, de ezt leszámítva, alig lehetett róla hallani. Nem is foglalkoztak vele, pedig jobban jártak volna, ha ránéznek! Sötét, kegyetlen mágiát fejlesztett ki, aminek nem volt ellenfele, olyan gyilkos mérget tenyésztett ki skorpió farkában, amely enyhe érintés hatására is ölt. És elindult a föld felé.

Szaladtak, sikítoztak előle a szárazföldi lények, de ő csak kacagott félelmükön és gyilkolt. Egyetlen méltó ellenfele Ariel, a jó tengeri boszorkány volt, de varázstudománya csődöt mondott.

A mólót, ahol Ursula partra lépett, vér borította. Ariel sudár alakja megtörten állt rajta, hosszú, sötétbarna haja lobogott a szélben. Feltekintett az égre:

- Istenek! – kiáltotta. – Segítsetek!

És az istenek megmutatták neki, mit kell tennie ahhoz, hogy Ursulát legyőzhesse. Megrettent. Halálfélelme támadt. Tudta, ez az egyetlen, amit tehet, de annyira félt, hogy menekülni kezdett. Ursula üldözőbe vette. Ariel újra próbálta ellene mágiáját: kinyújtotta kezeit és energianyalábot lőtt felé. Hatástalan volt. Mi több: Ariel úgy érezte, elhagyta minden varázsereje!

Futás közben érte a döfés: Ursula beleeresztette méreggel teli skorpió farkát, és Ariel úgy lógott rajta, mint a nyársra húzott hús. A gonosz boszorkány boldog volt, hiszen úgy gondolta, immáron nincs olyan, aki legyőzné!

Öröme nem tartott sokáig. Amitől Ariel a legjobban félt, bekövetkezett: meghalt. Ugyanakkor csodálatos módon újjászületett, szellemként tovább élt. Megállt Ursula előtt, aki döbbenten figyelte a bátor, félelem nélküli szellemnőt, akinek kezeiből fehér fény áradt. Ariel tudta: legyőzi a boszorkányt! Felemelte kezét és hagyta, hogy a fehér fény kiáradjon belőle...

Előző oldal angyalka146
Vélemények a műről (eddig 4 db)