Jégmezőn sétálva

Szépirodalom / Megtörve (728 katt) csabi6669
  2014.05.02.

Jégmezőn sétálva azon gondolkodom én,
hova távozott a buzdító remény,
ez a hely neve POLARIS,
mely eldugva rejtőzik a világ végén.

Lelkemből minden érzés kihagy,
úgy érzem, testem minden porcikája megfagy,
a mezőn bármikor elcsúszhatok,
de előre haladok, meg nem torpanhatok.

Sivár pusztaság, kietlen táj ez,
itt engem a hideg csak mérgez,
a méreg szétáramolva az ereimben terjed,
a vállamon érzem magasztos terhed.

Befagyott tetemek mindenhol,
hollók, varjak és sirályok,
ezek látványa nem kárpótol,
erjedő testek bűzétől okádok.

A dermesztő csend, mely körül vesz engem,
és ez az, ami a halálba űz engem,
egy perc alatt elveszíthetek mindent,
üres tartály maradok kint s bent.

Előző oldal csabi6669
Vélemények a műről (eddig 1 db)