VÍzcseppek 27/7 (2006)
Az utcán, egy olyan kerítésnél, ami előtt már százezerszer elment, ráhozta a szívbajt egy közepes termetű, zsemleszín kutya. Iszonyatosan hangos volt, és Eszter nem értette, mi ugatnivaló van rajta, hiszen csak elment előtte, nem akarta zavarni az ottaniakat. A kutya még hosszú métereken át vele tartott, fülsüketítően csaholt, és ha nincs ott a kerítés, hát minden bizonnyal széttépné. Mellső lábaival a kerítésre fel-felugorva, más járókelőre ügyet sem vetve, még akkor is, mikor Eszter már rég kiért az utcából.
Igaza volt, egyes férfiak utánafordultak. Tehát annyira csúnya mégsem lehet. Kicsit szégyellte magát ezért a tipikus női gondolatért, de csak néhány pillanatig.
