Apám a Napban élő isten

Szépirodalom / Novellák (929 katt) T. Bálint
  2014.04.23.

Apám a Napban élő isten. Magából lőtt ki az égő vágytól, erőtől pulzálva. Belehatoltam az űrbe, átvágtam rajta, elvittem a napvilágot a sötétségbe, betöltöttem a semmit. Életet leheltem a rezdületlen ürességbe.

Eljutottam a Földre, megtermékenyítettem a földjét. Létre hívtam az embert. De ahol járok, mindig mögötte van az árnyék. Van nappal és van éjszaka, van élet és van halál, van egészség és van betegség.

Ha tükörbe nézzek, látom, én vagyok a világ.

Szálltam az űrön át messzi csillagok felé, találkoztam sok száz olyan csóvával, mint én. Mi vagyunk a világ, mi tettük azzá ami, mi vagyunk az élet, mi vagyunk a lélek.

Ha az égre nézel, ember, ha körül nézel, jusson eszedbe: szinte senki vagy.

Előző oldal T. Bálint
Vélemények a műről (eddig 3 db)