Nosztalgikus történetek - A könyv

Szépirodalom / Novellák (819 katt) Kétvirág
  2014.04.13.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/4 számában.

A könyv a boltban lakott. A bejárattól jobbra, az újdonságok és a besztszellerek mögött az első polc eleje felé. Nem tudom, hogy mi a címe. Akárkicsoda az akárhol... de az sem kizárt, hogy még kalandjai is voltak ott. Vagy nem.

Már vagy egy éve szemeztem vele: valahányszor ott jártam, mindig kézbe vettem, átlapoztam, megállapítottam, hogy szép, jó, és tetszik is... nem, ez így nem elég. Megérint, megrezget, megszólaltat, életre kelt bennem valamit... valami mélyet, ősit, erőset és tisztát...

Elég lesz! - állítottam le magam mindahányszor, majd sóhajtva visszatettem a könyvet a helyére. Végül is egy felnőtt ember mégsem vehet gyerekkönyvet! Kivéve persze, ha mondjuk, a gyerekeinek viszi. De nekik nem tetszene... vagy mégis... de ez nekem tetszik! És ha egyszer rátettem a kezemet, biztos, hogy nem szívesen adnám oda másnak. Vagy egyáltalán. Na de, hogy mutatna már a felnőtt polcán egy gyerekkönyv? Ugyan már!

És ez így ment egy éven át, minden egyes könyvesboltos alkalommal, úgy nagyjából hetenként. Bemegy, könyv fölvesz, átlapoz, sóhajt, letesz.

Közben nem is tudom, hány kötetet hordtam haza onnan. A felnőtt és a gyerekirodalom gyöngyszemeit egyaránt. De Akárkicsoda (kalandjai?) az akárhol, az mindig ott maradt. Majd legközelebb, mondtam mindahányszor. Legközelebb megveszem, vagy legalább eldöntöm, hogy mi is legyen vele.

És aztán persze... egyszer csak nem volt legközelebb. Amikor bementem a boltba, és megszokott létekkel a megszokott helyre sétáltam, hogy ismét felvegyem (és átlapozzam, és "majd legközelebb" felkiáltással, vagy sóhajtással visszategyem a helyére), egészen egyszerűen nem volt ott. Szégyen, nem szégyen, végigkajtattam érte a gyerekrészleget. Nem volt sehol.

Úgy éreztem magam, mintha kifosztottak... nem is... mintha megcsonkítottak volna: mintha egy kicsi, de fontos darabot kivágtak volna belőlem. És most korlátozott képességekkel tengődnék csak a világban. Örökre.

- Örökre?
- Nem, nem törődöm bele!

Megkerestem a könyvet a neten. (Kicsit nehezebb úgy, ha nem tudod a címét, de azért nem lehetetlen.) Találtam helyet, ahol volt is raktáron.

Majd legközelebb megveszem. Majd legközelebb...

Előző oldal Kétvirág