Idő

Szépirodalom / Novellák (1692 katt) Rigó Krisztián
  2014.04.10.

Skorei csak ült az íróasztalánál tollal a kezében, s egyszer csak letette a pennát. Azon gondolkodott, hogy a sors hogyan bánt vele oly kifürkészhetetlenül, hogy pont újságírónak kellett lennie. Illetve azon, hogy kollégája, akit Honninak hívnak, miért ment szabadságra.

Egyszer csak csapódott az ablak, a szél vághatta ki, ugyanis kint vészjósló felhők gyülekeztek, s az időjárás egyszer csak rosszabbra váltott. Pár másodperc múlva Skorei kitört magából, s földhöz vágva az íróeszközt a következőket mondta: „Istenem, segíts meg!”

Az ablakon kitört az üveg, s egy árnyék jelent meg Skorei háta mögött...

Előző oldal Rigó Krisztián
Vélemények a műről (eddig 4 db)