Gion Nándor: Latroknak is játszott

Szépirodalom / Könyvajánló (759 katt) maggoth1
  2014.03.31.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/8 számában.

Ez a lenyűgözően epikus, nagyívű mű egy négy regényből álló tetralógia tulajdonképpen, amelyek bár szorosan összefüggenek, külön-külön is megállják a helyüket. Ettől függetlenül érdemes egyben elolvasni őket, mert egy rendkívül érdekes történelmi tablót kapunk kézhez izgalmas karakterekkel és szárnyaló meseszövéssel. A négy regény: A virágos katona, Virágméz, Ez a nap a miénk, Aranyat talált legfontosabb visszatérő hősei a misztikus lelkületű, varázslatos személyiségű citerás, Rojtos Gallai István és jó barátja, a mindig tettre kész, minden törvényt semmibe vevő, elvetemült gazember, Török Ádám.

A helyszín egy bácskai soknemzetiségű falucska, Szenttamás, amelynek lakói a történelem sodrában legalább öt hatalomváltást élnek meg. A település históriája az Osztrák-Magyar Monarchia fennhatóságának idején kezdődik, és valamikor a II. világháborút követő szocializmusban ér véget. Ez idő alatt a helyiség visszakerül a Jugoszláv királyság birtokába, majd bevonul a magyar hadsereg, melyet később a könyörtelen szerb partizánok váltanak le. Folyamatosan növekedik a feszültség, ahogy ez a szegény sorsú vidék egyre újabb gazdák kezére jut, és bizony a főszereplőknek igen sok kitartásra és szerencsére van szükségük, hogy átvészeljék a nyakukba zúduló nehézségeket.

A Latroknak is játszott persze nem csupán egy hétköznapi történelmi mű, hanem családregény is, ami mindamellett, hogy végtelenül valóságos egyben anekdotaszerű és mélyen varázslatos is. Úgy romantikus, hogy mellőzi a negédes sablonokat, és úgy mágikus, hogy még a legszürreálisabb pillanatokban is hihetőnek tartjuk, hogy amit az író elénk tár, megtörtént, mert ilyen abszurd dolgokat csakis az élet produkálhat. A regények a mágikus realizmus határvidékét súrolják átitatva miszticizmussal és keresztény szimbolikával, bár maga Gion inkább dúsított realizmusként definiálta sajátos stílusát. Vagyis az igazságot láthatjuk, csak némileg kiszínezve, enyhe túlzásokkal körítve úgy, mintha egy történetet kicsit feljavítva, megfűszerezve adnánk tovább.

Különösen tetszett a műben, hogy némelyik főhős a pozitív életfelfogásnak köszönhetően vészel át egészen reményteleneknek tűnő helyzeteket, sőt Rojtos Gallai a Kálvária-hegyen megfejti a Virágos Katona titkát egy kőoszlopba zárt képen, aki bár Krisztust korbácsolja éppen, mégis megmagyarázhatatlanul boldognak tűnik. Rojtos Gallai István furcsa belső megvilágosodásának köszönhetően megtanul vizualizálni, és olyan távoli, csodás helyekre jut el teremtő fantáziája révén, amelyekre különben sem módja, sem reménye nem lenne sohasem.

Különös jó barátja, Török Ádám egy igazi kőszívű gazember, aki ha kell, a legnagyobb becstelenségekre is képes, és lelkiismeret-furdalás nélkül ember öl, ám mégsem teljesen sötét figura, mert a legváratlanabb pillanatokban jó cselekedetekre is képes, és rendelkezik egyfajta sziklaszilárd betyárbecsülettel is. Külön tetszett a könyvben, hogy a felvonultatott jellemek nagyon árnyaltak és érdekesek, emellett olykor elképesztően férfiasak és kemények. A legkarakteresebb női főszereplő, Rézi hirtelen felindulásból leüt egy férjét pocskondiázó férfit, mert az urát csak ő szidalmazhatja, azt is csak akkor, ha más nem hallhatja meg, legyen bármekkora szoknyapecér is.

Erős és bátor karakterek, lenyűgöző meseszövés, csodálatos fordulatok jellemzik a könyvet, amelyben gömbvillám felbukkanásától kezdve a véres megtorlásokig minden lehetséges, és ahol népmesei módon a jó végül elnyeri jó tetteiért a jutalmát, sőt olykor még a rossz is. Gion hatalmas családregényét talán James Clavell műveihez tudnám hasonlítani. Akárhogy is nézem, az ő örökérvényű kötetei mellett Gion remekműve is bizton ott lenne azon a bizonyos lakatlan szigeten, ha előre kiválaszthatnám, hogy egy hajótörést követően mit vihetek partra magammal.

Előző oldal maggoth1