Ködös november - Ötperces krimi

Szépirodalom / Novellák (1030 katt) Dawn Bat
  2014.03.28.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/3 számában.

Ködös novemberi éjszaka volt, vagy inkább december… Nem is tudom. Valahol a látóhatáron túl egy falu harangja éjfélt jelzett. Halkan szólt Vivaldi Négy évszak című műve, ilyen hosszú utakon mindig klasszikusok zenéjét hallgatom… Megnyugtat.

***
A köd lassan felengedett és átadta a helyét a dérnek, fehér lepelként terült el a tovasuhanó tájon. Fékcsikorgás, forró kávé az ölembe borult… Óriási csattanás, hirtelen a jobb oldala a kocsimnak megemelkedett, és újra négy keréken. Hat méter után padlóig nyomott fékkel végre megálltam.

Kegyetlenül ömlött rólam az izzadtság. Féltem, nem mertem kiszállni, a motor halkan duruzsolt. Zenelejátszóm hallgatott, körülöttem fehér lepelbe burkolózott sötét csend.

***
Percek múlva leállítottam a motort… Valami, valaki van odakint. Kapart, szuszogott. Bátorságomat összeszedtem, és az elsősegély dobozzal kiszálltam. Alig tettem meg pár lépést, eszembe jutott az elemlámpa… Megfordultam, és akkor megláttam… Kocsim jobb oldalától két méterre valamilyen furcsa, groteszk pózban ott feküdt… Borzasztó volt a látvány. Szédülés és hányinger lett úrrá rajtam.

***
Friss kávé illata csapta meg az orrom, mintha kígyó mart volna meg, úgy ugrottam fel, még lágyan himbálózott utánam a vízágy. Mi a f… történik itt? Hol vagyok? Másodpercek teltek el, mire felismertem, szállodai szobám. Nagyot sóhajtottam… Az egész csak egy rémálom volt… Nem ütöttem el senkit, semmit. Hirtelen egy árnyék suhant el nyitott ajtóm előtt kellemes illatú parfümfelhőt hagyva maga után. Nem sokat gondolkoztam, utánamentem, de kint a folyosón nem láttam senkit, csak már a kellemetlenül irritáló illatfelhő érződött. Végül is mindegy.

Elég jó kedvvel érkeztem a szálloda előtti parkolóba.

***
Kocsim kulcsait kerestem, mikor észrevettem, hogy egy 22 év körüli, hosszú hajú lány kocsim motorháztetején ülve telefonál, meglepődtem és egy kicsit bosszantott is. Ahogy közelebb érek, a lány hirtelen zsebébe teszi a telefont, és kínosan mosolyog.

Mikor odaértem fél várról megkérdeztem:
- Leszállsz vagy beszállsz?
- Beszállok - volt azonnal a válasz.
Ettől, kiakadtam, nem számítottam rá.
Másfél órája szótlanul ültünk a kocsiba, az útra figyeltem, és arra gondoltam, vajon ki ő, és mit akarhat?
- A nevem nem számít. Tudom, mit tettél az éjjel!

***
Azonnal lefékeztem nem gondolván arra, hogy valaki belénk rohanhat. Elfehéredett arccal ránéztem.
- Mégis igaz, nem álmodtam, valakit elütöttem?
- Igen, és ezért most megfizetsz. Indulj a határhoz, át kell vigyél.
- Rendben, megteszem, de ki volt az?
- Én. Taposs a gázra, nincs időm.

***
- Te jó Isten! Mi ez?
- Ilyet még én sem láttam, főnök. Másfél órára volt szükség, hogy a kocsi tetejét leszedjék.
Mindenhol csupa vér, darabokra szakadt testek.
- Ez az, amire gondolok?
- Igen, az. Egy fél bárány szabályosan bekötve az anyós ülésen.
- Ez a pasi elmebeteg lehetett. Tudunk róla valamit?
- Semmit. Nincsenek papírjai.

***
Két nap múlva.

- Kapitány, itt van a laborjelentés a báránygyilkos pasiról, és egy másik, a szállodai szobájában megtalálták a bárány másik felét… Ott volt betakarva a vízágyon.
- Olvasd fel a laborjelentést!
- Lényeg, a fickóban újfajta drogot találtak. Ezek a fekete pirulák szanaszét hevertek a szállodai szobájának padlóján.
Lazán, a jelentésekkel együtt egy kis zacskót is az íróasztalra dobott.
- Rendben, nyomozó, köszönöm. Ezek alapján világos az eset. Kilőtte magát. Tíz perc múlva mindenki legyen az irodámban. Meg kell találnunk azokat, akik terjesztik ezeket a pirulákat.

Előző oldal Dawn Bat
Vélemények a műről (eddig 1 db)