Egyperces rémmesék

Horror / Novellák (1371 katt) Norton
  2014.03.24.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/3 számában.

A házi kedvenc

S. János nemrég jött ki a börtönből. Uzsorázásért ült három évet. Szabadságra helyezése után néhány órával a legelső útja a közeli kocsmához vezetett. S. úr néhány feles és egy-két sör legurítása után mindjárt iszonyúan jó kedvre derült, és úgy döntött, hogy meglátogatja egy régi adósát, P. Lászlót.

A kertes ház a falu szélén helyezkedett el. P. úr éppen az udvaron tartózkodott, és a virágágyást gyomlálgatta. Amikor meglátta egykori uzsorását, elsötétült az arca. János vidáman kiáltott felé.

- Szevasz, Lacikám, de jó, hogy itt vagy!
Láthatóan már jócskán felöntött a garatra.
- Nem is örülsz nekem? Nemrég szabadultam, gondoltam, megünneplem.
A másik erőltetett mosolyt ragasztott a képére.
- Rég láttalak. Mi újság?
- Mi újság lenne? Három évig rohadtam a sitten, mert néhány szemét feljelentett. Amíg pénzre van szükségük, addig jó vagyok a mocskoknak, de amikor meg kell adni a tartozást, akkor piszkoskodnak. Ha azt hiszik, ezt megúszhatják, kurva nagyot tévednek. Jobban járnak páran, ha elköltöznek jó messzire, mert úgyis elkapom őket.
- Nem mondod…
P. László kinyitotta a kiskaput.
- Iszol valamit?
- Na, ez már beszéd! Semmit se változtál, cimbora.
- Gyere csak be! Nagyon jó szilvapálinkám van.
- A szilvát mindig szerettem, te is tudod.
- Na, persze.
Kezet fogtak és a garázs felé indultak.
- Nemrég főztem, egész remekül sikerült.
- Ha te mondod, én hiszek neked - vigyorgott János, de el is komolyodott, amikor a másik kinyitotta a garázsajtót.
- Mi ez a dög?
- Egy medveölő kutya. Bezártam, mert összebarmolja a kiskertet. Ne félj tőle, nem bánt!
- Tényleg nem?
A kutya odament az uzsoráshoz és megszaglászta, majd nyalogatni kezdte a kezét.
- Nagyon jámbor.
- Nyughass már, te dög!
- Ülj le!
Az állat rögtön engedelmeskedett a gazdája parancsának.
- Úgy látom, beidomítottad.
- Tud néhány ügyes trükköt.
- Hol az a pálinka?
- Mindjárt hozom.
- Jut eszembe, Lacikám, van némi elszámolni valónk.
- Mire gondolsz?
- Több mint félmillióval tartozol nekem, ami három év alatt a négyszeresére duzzadt.
- Már visszafizettem neked azt a tartozást. Kétszázezret adtál kölcsön, amit én megadtam… háromszor.
- Te is tudod, Lacikám, hogy ez nem így működik. Így is túl engedékeny vagyok veled, mivel a szokásos kamat jóval magasabb szokott lenni. Már telefonáltam az embereimnek, mert sokan vannak a faluban, akik tartoznak, és tőlük többet követelek. Téged kedvellek, és még örülhetsz is, hogy…
- Jól van, Janikám, most hagyjuk ezt! Biztosra veszem, hogy meg tudunk majd egyezni. Hozok egy kis páleszt.
- Idehallgass, cimbora! Feljelentettek, de engem ezzel nem lehet megállítani. Nem félek a börtöntől, az embereim pedig bármire képesek. Tudom, hogy te nem járkálsz a bíróságra, mert több eszed van, de nem a semmiért ültem három évet. Az idő pénz, a tartozást pedig vissza kell fizetni. Nem szeretnék haragban lenni veled.
- Mikor voltunk mi haragba?
- Sosem, és ez maradjon is így. Nem szívesen bántanálak, se téged, se a családodat, de a tartozás az tartozás. Senki sem bújhat ki alóla.
- Értem én, értem. Ez így van rendjén.
- Látom, megjött az eszed.
- Mindig is a helyén volt. Most adok egy kis nedűt.
- Rendben, haver, ez már beszéd.
P. László kihozott a garázsból egy félig telt ásványvizes flakont.
- Mindjárt hozok feles poharat hozzá.
- Hagyd csak, jó ez így is!
- Úgy látom, te se változtál.
János röhögni kezdett, majd beleszagolt az italba.
- Ismerős az aroma.
Meghúzta a flakont, majd elégedetten bólogatni kezdett.
- Jut eszembe, a családomat említetted nemrég - tűnődött László.
- Micsoda?
- Azt mondtad, nem szívesen bántanád őket.
- Ez így is van.
- Sajnos már nem lenne rá módod.
- Hogyhogy?
- A feleségem és a lányom is meghalt.
- Nem mondod!
- Autóbalesetet szenvedtek tavaly nyáron.
- Azt a kurva… sajnálom, haver.
- Én is. Majd beleőrültem a fájdalomba.
- Elhiszem.
- Most pedig idejössz, és pénzt követelsz tőlem.
- Ami jár, az jár.
- Nem lehetne, egy kis haladékot kérni?
- Tudod, hány ilyet hallottam már? Részvétem a családodért, de ha mindenkinek haladékot adnék, felkopna az állam. Vannak elvek, amiket be kell tartanom.
- Szóval nem engedhetsz a meggyőződésedből.
- Úgy van. Ide is adhatsz vagy százezret!
- Nincs pénzem.
- Lacikám, ne kezdjük már újra a szokásos köröket!
- Rendben, akkor hozom a pénzt.
A másik a fejét csóválta.
- Nem akarok neked bajt csinálni, értsd már meg! Meg aztán… - elharapta a mondatot, mert a hatalmas medveölő kutya két lábra állt, és jókora mancsait a vállára téve az arcába lihegett.
- Szólnál ennek a dögnek, hogy húzzon innen a francba?
- Tappancs, vissza!
Az állat P. László lába mellé ült.
- Ez aztán nem semmi. Mit tud még?
- Tappancs, pacsi!
A kutya pacsit adott.
- Fekszik!
Lefeküdt.
- Ül!
Felült.
- Nagyon ügyes.
- Nekem mondod? És van még egy parancs, amit csak nagyon kevés kutya tud teljesíteni.
- Mi lenne az?
- Inkább hagyjuk.
- Mutasd meg!
- Nem akarom leterhelni szegényt.
- Ne csináld már, haver, olyan keveset szórakoztam a sitten. Sajnálod tőlem ezt a kis mulattságot?
- Jó, de csak akkor, ha tényleg ragaszkodsz hozzá.
- Igen, ragaszkodom hozzá! - közölte János egészen fellelkesülve. - Lássuk azt a mutatványt!
- Ahogy akarod.
László az uzsorásra mutatott és kiadta a parancsot.
- Tappancs, gyilkolj!

Vége



A hősök

József tudta, hogy meg kell tennie. Évek óta tervezett, és most végre elérkezett az idő. Nagyon sok pénzébe került a robbanószerkezet elkészítése, de kitűnő munkát végzett. Tudta, hogy elég letenni a poggyászt, majd a mobiltelefonján felhívni a megfelelő számot, és máris a pokolba küldte a hitetleneket.

- Jobbá teszem a világot - motyogta magában, miközben a szabadtéri koncert felé vette az irányt.

Utálta a hangos zenét, a drogokat, az italozást és az erkölcstelen életmódot. Amit tenni készült, az remélhetőleg intő példa lesz a felelőtlen fiataloknak, hogy az igazság keze lesújt rájuk. Egyszerűen nem maradhat ilyen romlott az emberi lélek, valamit tenni kell végre ellene. Elég volt a semmitmondó prédikációkból, a képmutató politikából, a hazugságokból és a hitszegésből. Fel kell rázni a társadalmat.

A hasában kellemes feszültség éledt, amint áthaladt a zebrán. A zenebona hangjai a fülébe szűrődtek. Már elég sokan összegyűlhettek a rendezvényen: kamaszok, felnőttek, szülők és a gyermekeik. Mind megtanulják, hogy mit jelent az erkölcs és a vasszigor.

A szél az arcába fújt, amint elindult a járdán. Még párszáz méter. Olyan helyre kell letenni a bombát, ahol jó sokan vannak. Már szinte látta maga előtt a ma esti tévéhíradót.

***

Vagány a külső sávban motorozott.
- Látod azt az ipsét? - kérdezte a mögötte ülő társától.
- Lenyalt hajú köcsög - húzta el a száját Penge.
- Az, és elég könnyelmű, amint látom. Tudod, mi a dolgod, tesó!

Lassított, és a jól öltözött férfi mögé lavírozott a motorral. Csupán egy fél pillanatig tartott az akció. Penge gyakorlott mozdulattal, igen jó ütemben ragadta meg az illető poggyászát, Vagány pedig gázt adott.

A férfi felkiáltott meglepetésében, de mire kettőt pislogott volna, a rosszfiúk már tova is száguldottak. Harsány röhögéssel faroltak be a sarkon, majd búcsút intve áldozatuknak eltűntek a szeme elől.

***

Penge elégedett mosollyal tépte fel a poggyász cipzárját.
- Ez meg mi a picsa?
- Valami kazettaszerűség - ráncolta a homlokát Vagány.
- Inkább egy fémtáskának tűnik. Vajon mi lehet benne?
- Lehet, hogy pénz. Nyisd ki gyorsan!
- Nem olyan egyszerű az. Számzár van rajta.
- A faszomba, lehet, hogy gyorsvágó kell hozzá.
- Ez csak háromjegyű zár! Üssünk be valami kódot!
- Egy, kettő, három.
- Gondolod, hogy ilyen egyszerű? Na, jó, csak a te kedvedért.
Penge beütötte a kódot, de a táska nem nyílt ki.
- Még valami ötlet?
- Három, kettő, egy.
- Igazi zseni vagy.
Hamarosan csalódott grimaszt vágott.
- Ez se jó.
- A faszba, reggelig is próbálkozhatunk. Van egy csomó kombináció. Mennyi is? Ezer talán?
- Ne terheld túl az agyad! Végigmehetünk egyesével, de előtte még ki akarom próbálni a hatszázhatvanhatot.
- Miért?
- Mert az olyan szép kerek szám. Harmadik próbálkozásnak éppen megfelel.
Beütötte a számot, mire sípolás hallatszott.
- Mi ez?

A következő pillanatban iszonyatos detonáció reszkettette meg a levegőt, hogy Vagány és Penge apró cafatokra szakadt. Szerencsére elhagyatott helyen voltak, nem pedig egy szabadtéri koncerten. A két fiatal az önfeláldozásával több száz ember életét mentette meg.

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 4 db)