Hét nap

A jövő útjai / Novellák (1301 katt) Dawn Bat
  2014.05.06.

Első nap:

Szokatlanul nagy a csönd körülöttem, nem olyan, mint máskor szokott lenni, olyankor érzem, ahogyan átölel, megnyugtat… Most félek tőle… Hideg. Teljesen elzár mindentől, mintha figyelne, és csak arra várna, mikor adom fel, hogy jéghideg karjába vegyen. Tombol a tévéből a rockzene. Imádom, máskor feldobott… Most idegesít. A ház csöndes és sötét, macskám is itt hagyott. Furcsa zajok, szuszogások… Égnek a villanyok, sehol senki, csak én a konyha közepén. Nem vagyok éhes, de spagettit készítek. Nézem a lángot, ahogyan az edény alját égeti, zubog a víz. Félek, nem akarok egyedül lenni, amikor el kell mennem. Fáj a fejem, inkább lefekszem... A kezem jéghideg, ég a testem, nem merek elaludni...

Második nap:

Mikor megjelent, megállt az idő. Fölém hajolt, ismeretlen nyelven fülembe suttog. Éreztem, lelassul minden körülöttem. Macskám szemét láttam magam előtt, már-már emberi tekintete félelmetes érzést ébresztett fel bennem. Szobámra újra rátelepedett a sötétség, mindjárt megfulladok tőle. Éles villanás, számítógépem képernyője zöldes-lilában villogott. Nem láttam, de éreztem, az Idegen felemel... Lebegtem. Bőröm alatt milliónyi hangya száguldozását éreztem meghatározott céllal.

Nem tudom, meddig lehettem ebben az állapotban. Itt ülök asztalomnál, gépelek és ezeket a sorokat írom. Tévében varietéműsor megy, nincs felhangosítva. Kiscicám halkan dorombol az ölemben, rám néz, érzem, hálás, azért, mert felneveltem, hogy neki jó. Nyitott ablakomon csípős hideg áramlik be az szombat esti nyugodt utcazajjal együtt. Csak ne lenne sötét! Megint jön az éjszaka.
.............................
Mi ez? Megőrültem volna, vagy csak a szemem káprázik! Halványzöld fény pislogását figyelem a szőnyegen, mintha apró lábnyomok lennének.

- Ne félj, megvédelek, bízz bennem!
Kínomban hangosan kacagok:
- Nem félek, kiscicám!

Egy ugrással az ölemben van, vadul fújtat, jobb mancsát a számra teszi, majd egy mozdulattal újra az ajtóval szembe áll, kiengedett karmokkal. Pörögnek a percek, semmi. Én tovább gépelek. Cicám is megnyugodott, lábamhoz kucorog. Mosolygok, bambulom a képernyőt, csinos táncosokat figyelem... Erőteljesen kicsapódik az ajtó... Forró levegő és kellemes illat támad rám... Képernyőm megint zöldes lilában villog. Újra csönd, ajtóm zárva. Padlómon egy negyven centis hófehér toll hever!

Harmadik nap:

Reggel fáradtan, rémálmoktól meggyötörten ébredtem. Egy jó kis hideg zuhany jót tett, lefagyasztotta gondolataimat. Hallom az olaj sercegését, tükörtojást készülök enni, kiscicám körbeugrál, várja, hogy töltsek neki finom tejecskét.

***

Igyekszem nem gondolni a tegnap estére, úgy néz ki, a mai napom remek lesz. Reggeli után egy kis sétát terveztem, csak úgy, cél nélkül bolyongani az eső által áztatott utcákon.
Mi ez? Megint magától bekapcsolt a tévé! Már a nappaloktól is félnem kell?
- Gyere, cicukám, nézzük meg, mi történt!

Az előszoba szőnyegét maga alatt összegyűrve, olyan sebességgel száguldott be a szobába cicám.

***

Félelem nélkül követtem, végére szeretem volna járni ennek az egésznek. Ugyanaz az ismeretlen, kellemes illat csapta meg az orrom, mint tegnap este. Itt megint az Idegen, éreztem, ahogyan sejtjeimbe furakodik, nem enged gondolkozni, teljesen az irányítása alá kerülök…

***

Ez nem lehet igaz! HOL VAN a VÉGE?
- Drága asszonykám, megint hagytad a gyerekeket, hogy a dolgaim között turkáljanak.
- Ne morogj állandóan! Mi történt?
- Kitépték a folytatást, most honnan tudom, meg mi van abban az átkozott szobában.

***

- Apa, apa tudod mit mondtak a többiek nekem ma kint a dombon?
- Mit? De te valószínűleg elmondod, ugye?
- Igen, de mi az, hogy EMBER? Ezt MONDTÁK NEKEM. Olyan vagyok, mint ők, buta kétlábú. Szólj rájuk, te vagy itt a vezér… Rád hallgatnak.
- Rendben. Figyelj. Valamikor ezt a Földet, emberek lakták, azt hitték mindenekfölött állnak, de lassan mindent elpusztítottak. Saját magukat is. Bennünket utáltak, pedig csak takarítottunk utánuk.
- Most menj játszani, majd szólok a többieknek.

***

- Asszonykám! Kimentem a dombra beszélni a többiekkel, és hátha megtalálom a végét ennek a mesének!

***

Ratti a nagy csuklyás patkányok nemzetségből lassan elindult. Igen, most már ők lakják e Földet… A patkányok.

Előző oldal Dawn Bat
Vélemények a műről (eddig 1 db)