Linktár

Éji mese

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/3 számában.

Szent tűz lobog sebesen
Furcsa árnyékot vet a fatörzseken
Csendes az éj, hűvös a szellő
Fák közt a vadász nesztelen lépdelő
Óvatosan közelít, néha megtorpanva
Lassan cserkész, zajt nem csapva
Tudja Ő jól, milyen fontos ez
Homlokán verejték csörgedez
Ismeri az erdőt, mint a tenyerét
Ehhez méri hozzá sikerét
Egyszer csak zörren az avar
Reccsen a faág, dirrel-dúrral
Mozdul a vadász, keze gyakorlott,
Íjat markol, nyilat húzott
A vessző már az idegen
Eső csöppen hidegen
Pillanat és jól megered
Bőrig ázik Ő, de nem kesereg.
Váratlanul felbukkan a zsákmány
Vadkan döcög arra, lomhán
Nekifeszül a vadász, céloz
Már közelebb van a célhoz
A disznó csak áll, mintha várna
Vadászunk lő, ezt látva
Repül, süvít a nyílvessző
Bele sem kap a szellő
A vadkan fájdalmasan bődül
Csendesen és végleg elterül
Ott és akkor egy élet ért véget
Másutt később lakomát ülnek
Így fejeződik be a történet
A vadász csak eképp élhet.

Pécs, 2014. március