Linktár

Pista bácsi találkozása Kapitánnyal

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/3 számában.

– Szép jó napot kívánok, Pista bácsi!
– A nappal egyet értek, a többiről nem nyitok vitát! Kihez van szerencsém?
– Engedje meg, hogy bemutatkozzam! Kapitány vagyok…
– Maga volna Piszkos Fred? – álmélkodott az öreg.
– Nem, nem, dehogy! Én a Lidércfény online irodalmi portál alapító-szerkesztője vagyok. Én írtam az ön kalandjairól tárcanovellákat, úgy mint: Pista bácsi és a Predator, Pista bácsi találkozása Kurgannal…
– Hát azokat rólam nem írhatta, fiatalember! Én nem smúzolok ilyen gyanús alakokkal! Hanem a szomszédom, a Szénási Pista, az szokott fura dolgokat mesélni, ha részeg! Ha pedig nem részeg, akkor ittas! A múltkor is aszonta, repülő csészealjakat látott!
– És igaz volt? – kérdezte reménykedve Kapitány.
– A túrót! – legyintett Pista bácsi. – Csak az asszony vagdalta a tányérokat a Szénási fejéhez!
– Én viszont megbízható forrásokból tudom, hogy azoknak a történeteknek van valóságalapja! – erősködött Kapitány.
– Nézze, fiam, lehet, hogy a valóságnak van alapja, de az itteni házak szó szerint minden alapot nélkülöznek! Tavaly kétszer vitte el az árvíz a Tószegi utcát, pedig már negyven éve könyörgöm a tanácsnak…
– Bocsásson meg, akkor ön egyáltalán nem is találkozott Connor MacLeoddal? – szakította félbe Kapitány az öreg szóáradatát.
– Komor MacLeod? Ez milyen név?
– Skót.
– Vagy úgy! Csakugyan járt erre a minap egy skót úriember, aki igencsak komor volt! Egy régi ismerősét kereste valami kiegyenlítetlen tartozás miatt! Mondtam is a Szénásinak, nem kéne packáznia az áramszolgáltatóval, mert még ráküldik a végrehajtót!
„Helyben vagyunk!” – gondolta reménykedve Kapitány, majd rákérdezett:
– A skót úriember felbukkanása után tapasztaltak furcsa fényjelenségeket?
– Ami azt illeti, igen. Először gömbvillámnak hittük, de mint kiderült, a részeges Szénási buherálta a trafót! Ki is ment a villany az egész faluban!
Kapitány egyre kínosabbnak érezte a beszélgetést.
– Esetleg történt mostanában megmagyarázhatatlan jelenség a településen? – kérdezte bizonytalanul a Lidércfény alapító-szerkesztője.
– Ó, hogyne! Egy hete a Szabó Böske néni a víztározóba akarta ölni magát! A tűzoltók, a katasztrófavédelmisek, a rendőrök és az önkormányzat illetékesei hiába próbálták elmagyarázni a nyanyának, hogy amit a rádióban hallott, az rezsicsökkentés, nem pedig „Bözsicsökkentés”! De Böske néne ragaszkodott hozzá, hogy neki meg kell halnia, végül öten fogtuk vissza!
– Ez iszonyatos! – szörnyedt el Kapitány.
– Nekem mondja? A vén szipirtyó tönkrevágta volna az ivóvíz ellátásunkat!
– Mi lett végül Böske nénivel?
– Szociális otthonba került, amit azóta is siralomháznak vél. Reménytelen eset.
– Tudnék beszélni Szénási Istvánnal? – kérdezte Kapitány az utolsó szalmaszálba kapaszkodva.
– Az kizárt, mivel három napja a detoxban dekkol. Hiába mondtam neki, ne vedeljen annyi cefrét! No, de nem tartom fel, fiatalember! Javaslom, próbáljon szerencsét a fővárosban, ott biztosan érdekesebb dolgokról írhat! Isten áldja!

Kapitány elbúcsúzott az öregtől, majd kissé csalódottan indult haza, Szentes felé. A vonaton Bereményi Géza és Cseh Tamás szerzeményét dúdolta magában:
„Mióta a világ varázstalanítva lett…”