A három leggagyibb filmtörténet

Külvilág / Mozijegy (1292 katt) Norton
  2014.02.23.

Előre leszögezném, hogy ez nem egy reprezentatív felmérés, csupán az én szubjektív véleményem.


Harmadik helyezett: Börtönvonat Yumába

Ez a film nekem tetszett, de valahogy mégsem tudtam komolyan venni. Egy amerikai western Russell Crowe főszereplésével, aki ezúttal hős gladiátor helyett egy vérszomjas bandavezért játszik.

A cselekmény (szerintem legalábbis) elég túlzó: Ben Wade, a bandita kirabol egy vonatot, de elfogják, mert ahelyett, hogy menekülne, elidőz egy szállóban egy csinos nőcskével szórakozva. El akarják szállítani Yumába, ahol terveik szerint a vasúttársaság nyilvánosan fel fogja akasztani, hogy példát statuáljanak vele.

A véreskezű rabló bandájáról annyit, hogy tokától bokáig lőnek mindenkire, aki az útjukba kerül, tehát igazi pszichopaták. Ennek ellenére az egyikük, aki talán a legvérszomjasabb, annyira hűséges a vezéréhez, hogy mindenáron ki akarja szabadítani.

A jóságos pszichopaták tehát útra kelnek, hogy megmentsék főnöküket, aki menetközben szintén nem tétlenkedik: agyonveri két őrét, úgy unaloműzésképpen. Fogva tartói persze méltatlankodnak emiatt, de ahelyett, hogy végeznének a gyilkossal, továbbviszik vadregényes tájakon keresztül, hogy feltegyék a börtönvonatra.

Elérnek egy városkába, ahol megpihennek, amíg a vasparipa odaér. Igen ám, de addig a rosszfiúk is megérkeznek, akik hangosan kiabálni kezdenek, miközben kiállnak az utca közepére céltáblának. A jófiúk ekkor ahelyett, hogy halomra lőnék őket az ablakból, nyugodtan várakoznak.

A banditák felajánlják az ottani lakosoknak, hogy kétszáz dollárt fizetnek nekik minden lelőtt pinkertonért - tehát a rablók tűznek ki vérdíjat a bűnüldözők fejére! Ettől a serif úgy megijed, hogy az embereivel együtt lemegy, és megadja magát, persze megölik őket.

Egyetlenegy harcos őrzi tovább a foglyot: ő egy falábú farmer, aki pénzszűkében van, és azért vállalta el a feladatot. Megérkezik a "halálvonat", és a féllábú elindul foglyával, hogy elkísérje az utolsó útjára. Ekkor mindenfelől lőnek rájuk a nehézfiúk, valamint a városka lakosai, akik a felajánlott pénzért átálltak a bűnözők oldalára. Sőt a polgárok annyira lelkesek, hogy majdnem eltalálják a bandavezért is, ezért a rablók őket is lőni kezdik.

Ekkor már végképp nem lehet tudni, hogy ki kivel van, mert mindenki lő mindenkire. A bandavezér váratlanul megunja a bulit, és lefegyverzi az őrét. Majdnem megfojtja, de a férfi előadja neki, hogy a kisfia biztos nagyon büszke lenne rá, ha elérne foglyával a vonatig. A jóságos rablóvezér ezen úgy meghatódik, hogy önként megy tovább a farmerral.

Mindenfelől tüzelnek rájuk, de elérnek végül a szerelvényig, ám végül szitává lövik a farmert, ami egy óriási sokk a fiának, aki végignézi az eseményeket. A hat bandatag odamegy a vezéréhez, és visszaadják neki a fegyverét. A főnök ekkor gondol egyet, és halomra lövi az embereit, mintegy megköszönve nekik, hogy strapálták magukat a megmentésével. Ez szinte a koronája volt a filmnek.

Ekkor a farmer fia felkap egy hatlövetűt, és ráfogja a bűnözőre, persze életben hagyja, mert ő egy fasza gyerek… csakúgy, mint a bandavezér, aki magától száll fel a vonatra, és odaadja a fegyverét az őröknek.

A vonat megindul, a bandita pedig füttyent a lovának, mire a hűséges állat futni kezd a szerelvény után. Ebből tudni lehet, hogy a férfi szökni fog; de miért szállt fel akkor a vonatra? Erre a kérdésre már sosem kapjuk meg a választ, mert így ért véget ez a "lebilincselő" történet.

Ha nem is első helyezett a gagyisági listán, nálam simán bekerült a legjobbak közé.



Ezüstérmes: A részeges karate mester

Jackie Chant szeretem, de ez a filmje valahogy nem jött be, pedig a nagy sikerre való tekintettel két részt is leforgattak belőle. Érdekes, hogy ez egy Kung Fu film, de karate mesternek hívják a főhőst, ám számomra sajnos ez a legérdekesebb ebben a történetben.

Mindegy, melyik részét nézi meg valaki, nagyjából ugyanazt kapja: a cselekmény kilencven százalékában csak verekednek, miközben igen sűrűn elhangzik, hogy az "én technikám jobb, mint a tiéd".

Nagyjából ennyi az egész, persze van benne gyilkosság és bosszú (a dél-amerikai szappanoperákat megszégyenítően giccses szerep túljátszásokkal), meg ugye családok küzdenek egymással és persze a "jók" győznek.

Túl sok szót nem érdemel egy ilyen film. Olykor egy verekszik egy ellen, aztán párosan szép az élet, és persze vannak óriási "gruppen verekedések", ahol mindenki küzd mindenki ellen.

Ha a kedves néző megszakítás nélkül végig bírja kísérni az eseményeket, akkor elismerésem a kitartásáért, a részegkunyhóknak pedig valószínűleg repes a szívük a boldogságtól, ha gyakorolhatják ezt a műfajt.



Első helyezett:

Az "Aranymálnát" nálam már jó pár éve a "Függetlenség napja" című amerikai sci-fi nyerte el. Ez egy látványos tündérmese, ami igazi csúcstechnikára épít. A jelenetek nagyon jók, a történet viszont a régi kommunista propagandafilmeket juttatta az eszembe annyi különbséggel, hogy ezúttal az amerikai hősök mentették meg a világot a gonosz, űrből érkezett betolakodóktól.

Az idegenekről annyit, hogy gusztustalanok és támadnak. Miért? Csak. Szuper intelligens lények, akik terjeszkednek, akár a sáskák. Felélik egy bolygó készleteit, aztán mennek is tovább. Képesek fényéveket utazni azért, hogy élő bolygókat találjanak, (mintha olyan sok lenne belőlük), amiket aztán elpusztítanak. Teljesen értelmetlen viselkedés, de ilyenek a lények és kész.

Sáskaként persze az emberek szokták felélni a készleteiket, de ők nem tudnak fényévnyi távolságra elutazni. Ahhoz, hogy a tudomány odáig fejlődjön, még pár ezer évet túl kellene élnünk a saját bolygónkon, amit a jelenlegi mentalitásunkkal nem igen fog sikerülni.

Ahhoz, hogy egy faj a világűrben utazva irdatlan távolságokat tegyen meg, előbb az anyabolygójukat kellene épségben megőrizniük hosszú-hosszú ideig, amíg odáig fejlődnek, hogy kiléphetnek idegen naprendszerekbe.

Amikor ezt megteszik, akkor vélhetően már túlléptek a primitív "emberi" ösztöneiken is, tehát nem pusztították ki saját magukat.

Jelenleg Amerika az egyik legnagyobb környezetszennyező, az egyik legnagyobb "sáska". Nem kell tehát külső támadó, az emberiség éppen elég ostoba ahhoz, hogy elrendezze a saját sorsát.

Persze a filmben mi védjük meg magunkat a gonosz betolakodóktól, és igazi amerikai szabadságérzést terjesztünk el az egész boldog Földön.

Az idegenek egyszerű kis elmék. Nem dobnak például halálos vírust a légkörbe vagy a vízbe, hanem nyílt harcba bocsátkoznak velünk.

Az amerikai miniszterelnök természetesen egy olyan hősi figura, aki nem csupán elbújik és irányít, hanem tevékenyen is részt vesz az eseményekben, hiszen bátor, okos és igazságos. Valahogy úgy, mint Izom Tibor.

Vadászrepülőgépet vezet, mint a politikusok általában, és lelövöldözi a szerencsétlen űrlényeket a bolygónk szabad egéről. Azoknak a szerencsétlen ufósoknak a csúcstechnikájuk ellenére esélyük sincs légi harcban egy vadászgépet vezető, megvadult amerikai miniszterelnökkel szemben.

Közben szirupos, diadalittas zene hallatszik.

A végén pedig a mentálisan eltompult nézők megkönnyebbülhetnek, hogy a hősök megint diadalt arattak. Nagyon megható történet.

Egyszer láttam egy diafilmet, ahol a hős kisdobosok mentették meg a világot. Ez ugyanaz az agymosás, de ezért még fizetünk is, ha moziba megyünk. Ezek az amerikaiak mégis tudnak valamit.

Persze, ha nem vesszük komolyan ezt a történetet, akkor elég szórakoztató, nálam viszont még mindig ez az "Aranymálna" birtokosa.

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 17 db)