Defekt

Külvilág / Mozijegy (1839 katt) Homoergaster
  2014.01.31.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/12 számában.

„– Idefigyeljen, Gedeon! Adva van nekünk egy betoncső. A két végén belenéz két macska. Miért nem látják egymást?
– ...Nem tudom... sötét van?
– Nincs sötét.
– Görbe a cső?
– Nem görbe.
– Nem tudom!
– Az egyik kedden néz bele, a másik pedig pénteken!"


Fazekas Lajos író-rendező 1977-es fekete-fehér krimijének nyitó jelenetében a Nagyfőnök (Kézdy György) ezzel a találóssal teszi helyre Gedeon nyomozót (Kern András). Gedeon vadul próbálja megfejteni az egy éve zajló rejtélyes eltűnéseket, melyek mindig egy hosszú hétvége, vagy többnapos ünnep alatt történnek. Az ügybuzgó nyomozó először azzal áll elő, hogy egy rendőrnőt használna csaléteknek, aztán az eltűnések általa feltételezett körében a közelgő három napos ünnepben járőrözést és igazoltatást akar. A főnök lehűti. Végül kap egy kocsit, meg egy önkéntest, akit Szabó Gyula alakít (Robog az úthenger).

A magyar filmgyártás ezen nagyon különleges és méltatlanul elfeledett darabját először egy művész-moziban láttam a nyolcvanas években. A film speciális, groteszk hangulata azonnal megfogott, bár a hullaimitációk már akkor is megmosolyogtattak. Ennek ellenére ez a mű a kor mércéjével mérve komoly teljesítmény, mivel akkoriban a bűnügyi történet, mint mozi, nem nagyon létezett. A TV-ben dömping volt, „Az Angyal”, „Minden lében két kanál” stb., de magyar krimi nem igazán leledzett, egy pár próbálkozástól eltekintve. Azok meg a nyugati mintát követték, és nem igazán volt bennük magyar ötlet. Egy-két kivételről tudok. Pl. a TV-ben nem rég vetített „Megtörtént bűnügyek” c. szintén fekete-fehér sorozat. Ez is érdekes, és nagyon korbélien magyar.

A „Defekt” azonban nem csupán krimi, nem csak groteszk krimi. A Defekt horror is! A thriller műfaj magányos képviselője, mégpedig a „Pszicho” vonalában. Az egy magyar sajátosság, az hogy közben humoros is, bár lehet, hogy nem mindig szándékosan.

Vukán György filmzenéje egyszerűen telitalálat, komolyan megalapozza a hangulatot, megvan benne az idegtépő horror feeling, miközben valahogy nem tudja az ember elfeledni a dallamát, és mondjuk, söprögetés közben akár dúdolhatja is. Valószínűleg a „noir” műfajra akart hajazni, de mivel ez egy magyar film, ezt a sajátosságát le sem tudja tagadni. A sajátos párhuzam, a depis, reményvesztett száguldozás eseménytelensége, a két rendőr semmitmondó, szocreál párbeszéde az egyik oldalon, míg a magányos nő felszabadult trabantos tekerése és a baleset Vukán ideges zenéjével. Szerintem baromi jó, igazi csemege.

Mellékesen megjegyzem, a film állítólag karácsonykor játszódik, de egy molekulányi havat se látunk, esik az eső, sőt a fáknak lombja van! Ha mást nem, ezzel is illusztrálhatjuk, hogy a globális felmelegedésnek nem csak jelene van, múltja is! Valószínűleg nem télen forgatták a Defektet, de én is emlékszem meleg telekre a múltból.

A magányos nő rémült bolyongása az esős éjszakában hiszteroid zenére minden igényt kielégít, egyszerűen pazar. Az erdőben a benzinkút és a ház fénye az ágakon. Feszültség az van, meg kell hagyni. És ekkor történik meg, ami miatt ez a film olyan különleges csemege. A magányos, telefon nélküli házból kilépő alak nem más, mint Márkus László színészművész, aki egy országot tudott megnevettetni, pl. a Csehov paródiában („Mása, ne fütyölj!”). Itt ő a titokzatos alak, a maszek benzinkutas, akinek segítségére a magányos nő szorul. Az alkotóknak tetszett a Pszicho, az egyszer biztos, egyéni modorban utánozzák is. Márkus rugdossa a durrdefektet okozó üvegdarabokat, közben igazi szocreál szöveget nyom a maszek lét nehézségéről. Ezt a Pszicho nem tudja! A nő könyörög, hagy várja ki a reggelt a férfinál, ő közli: „Beteg a feleségem!” A nő: „Mi baja?” A válasz: „Beteg!” Baljós! A nyomingerek róják az utat, közben a nő benn a házban hallja, ahogy a férfi beszél a feleségéhez. (Aki persze nem is létezik!) Azt hiszem, nyugodtan leszögezhetjük, hogy a Defekt a magyar Pszicho!

A jelenet a kitömött kutyával szerintem még a thriller mesterének is tetszene. Márkus, ahogy a félmeztelen nő felé közelít, olyan arcot vág, amilyet csak valódi színész tud, belenézel a szemébe, és örülsz, hogy te nem vagy ott. Az eszelős az nem igazán jó kifejezés erre. A dulakodás tipikusan magyar akció, ezt sem tudja halivúd, egyszerre esetlen és keményen realisztikus. Az élettelen szemek: kitömött kutya, megölt gyilkos, ezt meg filmművészetnek hívják! Amikor a nő, az áldozatjelölt WC után kezet mos, és a tükörbe néz, akkor bizony egy hideg, elszánt gyilkos néz vissza onnan. Látszik a nő arcán, ahogy bekeményít, elhatározza magát a hulla eltüntetésére. A hölgy olyan profi, hogy nem csak felmos és letörli az ujjnyomait, de még magában visszajátszva az eseményeket, hajszálait is begyűjti! Gondolom, Poirot mester találna azért hibát, de Gedeonnak később semmi se tűnik fel. A nő egyszerűen profi!

A film hosszasan bemutatja a hölgy ténykedését. Gyöngyössy Katalin hibátlanul feltakarít a filmben, az általa megszemélyesített nő így küzdi le a sokkot, amit a defekt, a támadás és az önvédelemből ölés jelent. Nem egészen hétköznapi takarítás ez, a vér felmosása, ujjnyomok, a bútorok visszarendezése, hajszálak, nem semmi! De azért elkövet egy hibát: ottfelejti a táskáját! Rémülten rohan vissza. Eközben Gedeon teljesen tévúton, maga sem tudva, mit hajszol az esőben, meglegyinti a kudarc érzete. Visszafelé ott mennek el a már alaposan megnézett Trabant mellett, nem is sejtve, hogy benne kucorogva, kimerülten alszik a nő, akinek a következő áldozatnak kellett volna lennie.

A nyomozó percekkel, vagy legfeljebb félórával maradva le az egész megoldásáról, a házhoz ér. Kern a peches nyomozó. Behatolnak a házba, minden nyitva, és ekkor Gedeon megsemmisíti az utolsó jelet, amit a nő hagyott, az egyik lámpát a földközelébe lehúzva hagyta, Gedeon meg szépen visszahúzza... a balfék! Egy biztos, ettől fogva csak a kettejük által hagyott ujjnyomok vannak, ami esetleg mégis maradt, ők szépen tönkreteszik! Poirot dühöngene!

Gedeonnak fogalma sincs, mi van, csak érzi, hogy valami van. Mondom, Poirot dühöngene, mert ott van az orra előtt a gyilkos által behozott teáscsésze, ami abszolút nem illik a képbe, az üres, elhagyott helyszínen. Egyszerűen nem tud vele mit kezdeni, pedig az elején, hogy esküdözött a Nagyfőnöknek, hogy a gyanús dolgokat kell keresni! Most meg fölötte áll, és nem tűnik fel neki! Üres ház, meleg kályha, magányos teáscsésze, ordít az egész! Gedeon pedig egy cigire gondol! Lenyűgöző! Gondolkodás helyett ordítozik. Aztán beletörődve sziesztáznak, várják a reggelt. Az őrmester megállapítja a teáról, hogy még langyos... „Nem kér főnök?” Ezzel megissza a bizonyítékot, a kábítós teát! Nem csodálkoznék, ha mindkettőjük rendőri, nyomozói pályafutása ezzel véget érne. Ezt a filmből nem tudjuk meg, de azt sejthetjük, hogy a Nagyfőnök majd utólag miket mond nekik. Az őrmester: „Ittam már jobbat is!” Kész, vége, ezt nem kommentálom.

Miközben a nyomozók aluszkálnak, a főhősnő kimászik a pácból egy sofőr segítségével. Mire visszatérnek, már csak hűlt helyét találják a Trabinak. A legröhejesebb, mikor a feldúlt nyomozó a megyeszékhelyen megtudja a rendszám alapján ki a Trabi tulaja, és elmegy az ott várakozó nő és a férje mellett. A nő éppen feladni készül magát. Itt a vége Gedeon karrierjének, még a vak is látja. Hacsak a híres apuka, akit a Nagyfőnök a film elején üdvözöl, ki nem húzza a csávából. Gedeon a nő lakásának ajtaja előtt dekkol, miközben az események mennek a maguk útján. Egyébként a filmben Gedeon tudtán kívül előadja a „két macska meg a cső”-t. Hiszen ő és az őrmester ugyanazokon a helyeken mászkál, mint a hősnő, mégse látják egymást! Arról már nem is beszélve, hogy a nő, amikor visszamegy a hatósággal a helyszínre, megállapítja: „Valaki járt itt!” Mint tudjuk, Gedeon! A hullakiemelés közben a zene éles, magas, aztán kongó, visszhangos dob, a hatás nagyszerű. Gedeon alszik a lépcsőházban, közben a vízaknából előkerülnek a hullák, az eltűnt nők és a gyilkosuk, ámen.

Előző oldal Homoergaster