VÍzcseppek 27/2 (2006)

A jövő útjai / Novellák (873 katt) Rohadék
  2010.09.29.

Álmában találkozott a Iksz-szel, de az rá se hederített. Hajnali ötkor kelt, hogy hatra a munkahelyén, az egyetem kollégiumában lehessen. Iszonyú álmosság lassította a mozdulatait. Alig várta, hogy befejezze a takarítgatást az irodában, hogy végre elmehessen a sufnijába reggelizni.

Főnöke telekiabálta az utcát a nevével.

- Eszter!! Gyere ide lécives!!

Eszter visszaintett, és elindult. A hűvös úton az időjárásnál is fagyosabb arccal ment keresztül.

- Jó reggelt, Ottó. Tessék – lépett be egy műhelybe, ahol az említetten kívül (akit egyébként Tízperc Ottónak csúfolt a háta mögött, mert mindenre azt mondta, tíz perc alatt meg lehet csinálni mindent, amit ő mond.) még ott volt az állandóan vigyorgó, cigánydalokat dúdoló, magát rendkívül humorosnak és bölcsnek képzelő „Füttyös Karcsi”, a karbantartók egyike, és Simon bácsi, aki vélhetőleg cigarettával a szájában született.

Ottó egy gyengén látó, ősz, alacsony, de vaskos ötvenes, beosztása szerint olyasmi, mint egy csoportvezető.

- Lécives még 9 óra előtt eltakarítani az előtérből a leveleket, kidobálni a szemetet, mert akkorra külföldi vendégek jönnek látogatni – köszönt Ottó.
- Ezt magamtól is tudtam, bazdmeg – gondolta Eszter.

Simon bácsi közben rágyújtott, fél perc alatt ködössé tette a levegőt a szűk helyiségben, így még a kemény munka is megváltást nyújtott.

Előző oldal Rohadék