A hobó, aki megölte a fákat - kísérleti szabad vers

Szépirodalom / Versek (1189 katt) Kaiser
  2014.01.05.

Megmérgeztétek a fákat. Tudom, mert beszélnek hozzám. Panaszkodnak.
Itt ülök a tövükben, s erekként hálóznak be az ezredéves gyökerek.
Élnek a fák, és elsírják nekem minden rossz bánatukat, nyavalyájukat.
Megmérgeztek, suttogják, megmérgeztek, dühöngik, ezt sikoltozzák.
Törzsükre hajlok, csendben, nyugalomban. Nem tehetek semmit.
De mondják, csak mondják. Rajtam követelnek megváltást.
És éjjel-nappal hallom a sikolyokat. Szerencsétlen nyomorultak.
Az őrületbe kergettek már, nincs egy percnyi nyugodalmam!
Elég volt már, kézbe veszem a fejszét, meggyújtom a fáklyát
És csattog a vas, és hullik a forgács, lángra lobban mind a zöld lomb
Szikrát hányva ég körülöttem a haldokló erdő, s én lihegve nézem.

Előző oldal Kaiser
Vélemények a műről (eddig 1 db)