Knoll Gyula: UFO - Az elhallgatott valóság
A jövő útjai / Konspiratológia (2491 katt) | Homoergaster |
2013.11.04. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/11 számában.
A kötet hiánypótló vállalkozás, mert a nemzetközi esetek mellett ismertet magyarországi incidenseket is, mégpedig olyan időszakból, mely nem csak a globális katonapolitikai szemszögből, de szükségszerűen az ufó-ügyben is forró volt. A hidegháború mélyén különös események borzolták az amúgy is zaklatott kedélyeket. Miután szükségszerűen megadja az alaphangulatot ismert és kevésbé ismert esetek leírásával, a számomra legizgalmasabb rész következik: a magyar esetek.
A kedvencem következzen kivonatolva.
A színhely: Taszár légi bázis, az idő: 1953, az elbeszélő: Horváth László korabeli szemtanú.
A szemtanú a telefonközpontot szerelte többedmagával. Nyár volt, és az egyik napon, a déli órákban egy fura, léggömbszerű valami jelent meg a reptér felett viszonylag alacsonyan, a kifutópálya és a laktanya között. A szerkezet semmilyen hangot sem adott, némán repült, és legalább 20 méter hosszú volt, az alján egy kiemelkedő résszel.
Ekkor megbolydult a bázis. A hírközpontba ment az elbeszélő a kollégájával, és ott figyelte, mi történik. A reptér parancsnoka egy MIG-gel felszállt, hogy megnézze, mi a szálldosó tárgy, ők meg az udvarra siettek vissza, hogy lássák. Jól látták, hogy amikor a vadászgép a tárgy nyomába eredt, az hirtelen irányt változtatott, és nagy sebességgel emelkedni kezdett. A repülő még éppen beérte, és spirálisan körözve körülötte követte. Nem irigyelték a pilótát, mert ez nem a könnyű és kényelmes manőverek közé tartozott. Az ufó végül is meglépett, a vadász meg visszatért.
Aznap éjjel az egész ország felett riadó volt, óránként dübörögtek el a gépek a bázis felett. Úgy tudja, azután, hogy Taszár légteréből eltűnt a tárgy, a Kecskeméten állomásozó szovjet alakulat lelőtte a szerkezetet... Ezután állítólag a felszedték a roncsot, és villámgyorsan elszállították a Szovjetunióba.
Ha belegondolunk, ez tipikus katonai beszámoló, tipikus végkifejlettel. Mindenkinek, akit foglalkoztatott már ufó-ügy, ismerős a folyamat. Csak annyi a különbség, hogy ez nem Amerikában, vagy mondjuk, valami egzotikus helyszínen történt, mondjuk Brazíliában, hanem itt, azon a helyen, amit később a NATO használt légi bázisnak. Íme, egy hiteles magyar eset, ami bizonyosan nem legenda...
Ilyenkor mindig eszembe jut Kuczka Péter hozzáállása. A Galaktika című sci-fi antológia két számát is a „legendák”-nak szentelte, nyilvánvalóan népnevelő célzattal. Esetemben bizonyosan mellélőtt, mert ez a két Galaktika, a 22-es és a 23-as, ismertetett meg a témával, és oltott be vele. Addig nem is hallottam ilyesmiről. Most következzen egy rövid idézet Kuzckától, aki saját bevallása szerint nem hitt a földönkívüli életben, a 23-as Galaktikából, a „legendagyártók” c. írásából:
Dino Compagni krónikájában például a 107. oldalon a következőt találjuk:
„Este csodás jel, egy vérvörös kereszt tűnt fel az égen a priorok palotája fölött. Másfél arasznál szélesebb csík volt, egyik ága 20 ölnyinek látszott, a keresztbe fekvő kissé kisebb, s annyi ideig tartott, amíg egy ló a köröndöt kétszer körülfutja. Amiből a nép, mely látta, s én magam, ki szintén láttam, világosan megértettük, hogy Isten nagyon fel van indulva városunk ellen...”
Megvan a szöveg, most már könnyű a dolgunk. Társaságban „véletlenül” a repülő csészealjakra tereljük a vitát (mert persze a szocializmusban, ha társaság van, vita is). Aztán a megfelelő időpontban előhozakodunk a krónika szövegével. Elmondjuk, s hozzátesszük, hogy íme a bizonyíték, már a középkorban is megjelentek földünk légterében a repülő csészealjak, csak a tudatlan és babonás középkor isteni jelnek tekintette őket. De mi tudományos világnézetünkkel igazi magyarázatot adunk a rejtélyes jelenségre... a várható hatás megéri a fáradságot. A férfiak irigyen, a nők sóvárogva pillantanak ránk.
Arra azért kíváncsi lennék, olvasott-e valamelyik ufóval találkozott magyar vadászpilóta ufós Galaktikát, s mi lehetett a véleménye... hmmm, azt hiszem, ez a vélemény, amit bizonyosan megtartott magának, borítékolható.
A kaposvarhirado.hu honlapról, ahol a szerzővel készítettek interjút:
– Vadászpilótaként találkozott személyesen is repülő csészealjjal?
– Vannak találkozások. Többet le is lőttek innen is meg onnan is. Két F-16-ost benyel például egy szivar alakú repülőcsészealj. Egy biztos, ha mi nem bántjuk őket, ők nem bántanak bennünket. Az embereknek nem a repülőcsészealjaktól, meg a bolygóközi emberektől kell félni, hanem a Földön lévő összepaktáltaktól. Mert itt vannak a Földön is. Van többfajta UFO: a kis szürke, a nagy szürke, a sárkány, a gyík ufók és a syriusiak. Egyik pillanatról a másikra átváltoznak, és óriási tudásuk van. Az emberi agy kapacitása 5-8 százalék, az ufóké
85-90 százalék. Azért tudnak ők a nullától 75 ezer kilométeres sebességig közlekedni egyik bolygóról a másikra. Amikor én találkoztam 1959. július 21-én éjjel, azt hittem először, repülőgép. Aztán, amikor bevilágította a kabinomat, nappali fény volt, és amikor elindult Ausztria felé, azt hittem, valami csodálatos ellenséges gép. Jelentettem az esetet a földi központnak, azt mondta a repülésvezető, hogy menjek utána. Én is legalább 1000 kilométeres sebességgel haladtam, majdnem befogtam a lokátoromba, de mintha puskából lőtték volna ki, úgy otthagyott engem. A fény mindig kisebb lett, én pedig lemerevedtem. Mondtam, hogy a cél eltűnt, és megyek leszállni.
A szerző repülőezredes, 1930. október 13-án született Balsán. Rakamazon járt iskolába, Kaposváron érettségizett. 1949-től katona, és 1950-től repült motoros gépeken, 1952. május 18-án avatták repülőtisztté.1952. júniusától repülte a MIG-15, majd a MIG-17PF elfogó vadászgépeket. Később az első hangsebességet elérő gépre, a MIG-19PM típusra kapott átképzést, így hazánkban elsőként repülhetett a hangsebesség felett, és mint helyettes repülőtér-parancsnok, a MIG-21 típuson a hangsebesség kétszeresével. Saját hibáján kívül tíz
légi balesetet, kényszerleszállást és lezuhanást élt túl, és a mai napig ő az egyetlen magyar vadászpilóta, aki számos fórumon nyíltan is vállalta több mint 50 évvel ezelőtti UFO találkozását.
Források:
www.iskolateve.hu/ufo-az-elhallgatott-valosag.html
www.kaposvarhirado.hu/szines/knoll-gyula-nem-kellfelnunk-az-ufoktol
Knoll Gyula: UFO – Az elhallgatott valóság
Galaktika 23
Előző oldal | Homoergaster |