Valaki kószál
Valaki kószál fenn a hegyen.
Minden este arra jár.
Távolról lesem lépteit,
ahogy néha meg-megáll.
Bár tudnám, kit keres!
Útba igazítanám.
De félek, megijeszteném.
Zokon venné talán,
s végleg elriasztanám.
Mintha eltévedt volna
a sűrű fák között.
Vagy elfeledte, hová indult,
s csak bolyong tétován
az aprócska kertek fölött.
Titokban lesem minden este
görnyedt testét, fáradt lépteit.
De arcát még nem láttam sosem
a sűrű ködben,
mely mindent beborít.
Talán emlékeit keresi
a késő ősz-időben.
Akkor indul vándorútra,
ha a Nap már lemenőben.
Nincs is oly messze tőlem.
Utolérném, ha akarom.
Nehéz, fájó tagjait
átölelné két karom
egy röpke pillanatra.
Megvigasztalódna lelke,
talán pirkadatra.
Valaki kószál fenn a hegyen.
Minden este arra jár.
Távolról lesem lépteit,
ahogy néha meg-megáll.
Bár tudnám, kit keres!
Útba igazítanám.
De félek, megijeszteném.
Zokon venné talán,
s végleg elriasztanám.
Mintha eltévedt volna
a sűrű fák között.
Vagy elfeledte, hová indult,
s csak bolyong tétován
az aprócska kertek fölött.
Titokban lesem minden este
görnyedt testét, fáradt lépteit.
De arcát még nem láttam sosem
a sűrű ködben,
mely mindent beborít.
Talán emlékeit keresi
a késő ősz-időben.
Akkor indul vándorútra,
ha a Nap már lemenőben.
Nincs is oly messze tőlem.
Utolérném, ha akarom.
Nehéz, fájó tagjait
átölelné két karom
egy röpke pillanatra.
Megvigasztalódna lelke,
talán pirkadatra.
