Kóma

Fantasy / Novellák (887 katt) Lothryen
  2013.09.17.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2013/9 számában.

A szoba sötét volt, falai nyirkosak. Csak a pad volt benne és én. Üres volt, de mégis úgy éreztem, mintha zsúfolt lenne. Mintha alig tudnék levegőt venni, mintha valami fojtogatna. Végtagjaim nehezek voltak, minden lélegzet fájdalmas volt. Egy padon ültem, és azon gondolkoztam, miért mentem át a piroson…

Csak annyira emlékeztem, hogy át akarok jutni a túloldalra, és úgy gondoltam, ha most az egyszer nem várom meg a lámpát, még nem halok bele. Igazam volt. Nem haltam bele. Kómába estem. Pár pillanat múlva egy hang szólalt meg, visszhangzott.

Fel kell ébredned!

Nem ismertem fel a hangot, mintha egy idegen mondta volna, kit valahogy már rég ismerek. Úgy érzem, mintha a kezemet is megfogta volna… talán az anyám volt. Felálltam és elkezdtem egy ajtót keresni. A lábaim remegtek, de találtam egyet, ami zárva volt. Próbáltam ütni, rúgni, még a padot is hozzávágtam, de nem nyílt ki.

Talán ennyi volt – gondoltam. Talán az az ajtó nem haza vezet, hanem a túlvilágra, mi addig nem nyílik ki, míg nem engednek el… De az azt jelentené, hogy meghaltam. És én nagyon is élek! Lélegzek, fájdalmat érzek és… sokkot kaptam. Azt hiszem, öt percig álltam egy helyben, és próbáltam feldolgozni. Végre rájöttem, hogy addig itt kell maradnom, míg nem húzzák ki a gépet. Ha tudnák, hogy már mindegy.

Éveknek tűnő napokat töltöttem el abban a szobában, és vártam. Vártam, hogy feladják. Végre megtették. Az ajtó kinyílt. Fény szűrődött be, ragyogott. A falak fehérré váltak, többé nem éreztem fájdalmat. Úgy hittem, a Mennyben vagyok. Kiléptem az ajtón, és egy ragyogó teremtmény fogadott.

- Üdvözöllek! – szólalt meg Nysullë*.
- Ez… ez a Mennyország?
- Tessék? Nem, dehogy. Nyilván még nem emlékszel. Tessék.

Átnyújtott egy fiolát, miben benne voltak az emlékeim. Miután megittam, a testem kidobott magából, és már csak én voltam. A lélek.



… - Rendben, feljegyeztem. Hisz mindenkinek felírom az első találkozását a Szobával**. Lehetne kicsit barátságosabb, nem gondolod?
- Talán, Ryeryn***. De nem számít. Lehet a Szoba bármilyen. A Lélek sértetlen marad.

****

* Nysullë fogadja a halottakat, és adja vissza az emlékeket a léleknek. Az Én-tudat ezt nem bírja, és kidobja magából a lelket, majd megszűnik létezni, tiszta karmatikus energiává alakul.

** A Szoba az a hely, ahova a halottak kerülnek változó időre. Itt készül fel a lélek arra, még ha nem is tud róla, hogy feldolgozza a szerzett tapasztalatokat.

*** Ryeryn fogadja az első útjukról visszatérő lelkeket. Leírja a Szobával való első találkozást, és a tapasztalatok alapján néha változtat rajta.

Előző oldal Lothryen
Vélemények a műről (eddig 3 db)