Mágikus mese

Fantasy / Novellák (1442 katt) bel corma
  2013.09.15.

Xerosz király birodalma hatalmas volt. Földjének keleti partját a végtelen óceán sós habjai ostromolták, nyugati határát pedig az irdatlan Köd-hegység hófödte bércei ölelték körbe. Kopár, sziklás vidék volt ez, gyér növényzettel és kistermetű, sovány vadakkal. A nap folyton szürke, hideg felhők mögé rejtőzött, az emberek szinte csak hírből ismerték az éltető meleget adó, égi tüneményt.

A király legkisebb fiát, Anteuszt, ez egy csöppet sem zavarta. Miért is zavarta volna, hiszen itt született, ezen a földön, és rövid élete során soha nem is hagyta el ezt a vidéket. Nem tudta, mi lehet a hegyek túloldalán, egészen addig a napig…

Hosszú ideje hajtották már a hópárducot. Felcsalta őket az örök hó birodalmába, Anteuszt pedig magával ragadta apjától örökölt makacssága. Akarta a ragadozó bundáját! Egyszer nyomát veszítették a gyönyörű macskának, de a kutyák végül szagot fogtak, épp akkor, amikor már majdnem lemondtak a zsákmányról.

Derült, szélcsendes idő volt, és már a csúcs közelében jártak, amikor a pompás állat végképp eltűnt a szemük elől. A herceg esze azt súgta, hogy forduljanak vissza, ám a szíve, no meg a kíváncsisága mást diktált. Ott volt az ösvény karnyújtásnyira, azon túl pedig… Látni akarta, mi van a birodalom határán túl! Elérte a hegy gerincét, és a látványtól elakadt a lélegzete…

A lankákon túl határtalan síkság terült el, amely egészen a horizont pereméig húzódott, sőt… talán még azon is túl! Élénkzöld, édes illatú fűtenger hullámzott az enyhe szélben, és a nap… Igen, mély aranyszínű, meleget adó napkorong mosolygott a ragyogó, kék égen! A herceg nem találta a szavakat, csak némán gyönyörködött a színes csodában. Soha életében nem látott még ehhez foghatót… Mesés látvány volt!

Másnap elérték a fővárost, ahol az ország uralkodója - akit Naemeosznak hívtak - nemesekhez illő módon megvendégelte őket. A vacsora végeztével azután beszélgetésbe elegyedtek, és az ifjú nem bírta magában tartani a kérdést, amely már tegnap óta foglalkoztatta:

- Bölcs fejedelem vagy, mondd meg hát nekem: hogyan különbözhet egymástól ennyire a két birodalom?
Naemeosz kényelmesen hátradőlt a székében, és megsimogatta ezüstös szakállát.
- Tudnod kell, hogy az apád mágikus hatalommal bír. Az ereje szinte határtalan, és ő arra használta ezt az erőt, hogy… megteremtse a saját álmát. Mindent szürkévé és szomorúvá változtatott az országában. Látom a szemedben a kimondatlan kérdést… Kíváncsi vagy rá, hogy miért tette ezt? Sajnálom, de nem tudom a választ… Talán őt kérdezd meg erről!

Sokáig beszélt még jelentéktelen dolgokról, ám a megdöbbent Anteuszhoz már nemigen jutottak el a szavai. Az ifjú érezte, ahogy lassan meghalnak benne a színek…

Másnap reggel a két uralkodó búcsút vett egymástól, és a herceg kíséretével együtt hazafelé vette az irányt. A hosszú úton végig komor némaságba burkolózott…

***
Feldúltan rontott be a trónterembe, és köszöntés helyett éles hangon vonta kérdőre apját. Beszámolt neki a csodás birodalomról, és a másik uralkodó állításáról, mely szerint ő egy gonosz varázsló. Xerosz türelmesen végighallgatta, csak azután szólalt meg. Hangja ridegen csengett.

- Igen, fiam, mágus vagyok, de… a szíved mélyén te is sejted, hogy mi az igazság, ugye? Az az ország túl szép ahhoz, hogy valóság legyen! Igen, a másik király szintén varázsló, csak… ő másmilyennek álmodta meg a birodalmát. Szebbnek, talán jobbnak is, de… attól az a világ még ugyanolyan hazug, mint az enyém!
- Minden, ami körülvesz szemfényvesztés… - suttogta a herceg döbbenten. – Én... nem akarok ilyen világban élni, inkább… meghalok!
- Ahogy gondolod, fiam… Legyen, kívánságod szerint!

A mágus halkan mormogott valamit, és a dimenziók vékony fátyla ropogva széthasadt. A trónterem közepén most egy lüktető, fekete lyuk tátongott. Fagyos, csontig hatoló hideg áradt belőle…

- Ez a kapu a halálba visz. Csak… át kell lépned rajta!
Anteusz csillogó tekintete most megfakult. Némán lehajtotta a fejét…
- Valami ilyesmire számítottam! - nevetett az öreg, és kedélyesen megveregette a királyfi vállát. – Jól van, fiam, helyes döntést hoztál… Meglásd, nemsokára belőled is hatalmas varázsló lesz!

Előző oldal bel corma
Vélemények a műről (eddig 2 db)