Linktár

HIRAX, avagy: hácé nyújorkból

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2008/2 számában.

Ebben a hónapban egy régi, emlékezetes és nagyon kedves muzsikát mutatok be a tisztelt olvasóközönségnek. Szokásom, hogyha eszembe jut valami, kitérőt teszek, még ha nem is teljesen odaillik. Erre most is fel lehet készülni... A zenekartól mindössze egy lemezt ismerek, az 1985-ös Raging Violence címűt. Tudomásom van róla, hogy létezik még ezen kívül is lemezük, nem is egy, ezeket azonban még nem hallottam teljesen, csak részleteket. De nagyon szeretném!!

A Raging Violence egy galuskaszaggató, csikorgó, PUNKOSAN-HC-TRASH elegy. Nekem az jött át, hogy a huszonegyedik században ez a muzsika a metal felé izmosodott. A zenét erőteljes gitáralapok és az együttes mikrofonfejű frontemberének sajátos énekstílusa uralja. Katon W. De Penna énekstílusa a következő: mintha énekelne, de csak mondja, mintha mondaná, de már énekli! Több ismerősöm emészthetetlennek találta a HIRAX-ot, mégpedig elsősorban De Penna idegesítő produkciója miatt. Míg mások, például Sípos Sándor barátom, viszonylag hamar megszokta, és meg is kedvelte. Én is. Ez a félúton az éneklés meg a monologizálás közötti "vocal" különleges audió élményem maradt, asszem örökre. Védjegyévé vált a csapatnak.

Az első találkozásom a HIRAX-szal egy már régen megszűnt, szentesi lemezboltban, ami Lemezkuckó néven futott, történt. Ez a hely egy csoda volt! Itt aztán lehetett mindenféle izgalmas dolgot kapni: újságokat, műsoros kazettákat, no és persze bakelitlemezeket. Ez a nyolcvanas évek legközepe volt, frissen szerzett szakmával dolgozni kezdtem a Termál TSZ-ben. Úgyhogy fizetőképes lettem. Fizukor mindig benéztem oda, mint az alkoholista a kocsmába. Több jelentős, "fontos, hogy meglegyen" jellegű zenét szereztem ottan meg. Volt egy rendkívül humánus szolgáltatás is. Ugyanis, ha a vágyott bakelitre nem tellett zseton, akkor lehetőség nyílott rá, hogy a "paraszt" felvetesse azt. Elekes László úr, a kicsi, de jelentékeny boltocska tulaja, az üzletben vásárolt kazikra csekély díjazás ellenében felpörgette a kiválasztott korongot. Nem kevés maradandó élményt gyűjtöttem be a zenéket hallgatva, a borítók között tallózva.

Na szóval oda belépve, Elekes Laci feje fölött, a falon pillantottam meg a borítót, s azonnal rabul ejtett. A tasak eleje: tojásszerű, véres arcok valami kulimászban. A legnagyobb üvölt, közben lézersugarak vagy lándzsák szaggatják. Mögötte teljesen kifacsarodva inas karok, melyek lehet, hogy hozzá tartoznak, vagy nem. Valami tüskés növény, a távolban rosszindulatú szemek figyelnek felhőszerűségekből. Van még ott egy fehér fénykör is, ami lehet a nap, de éppúgy lehet egy vallató lámpa. Tetszett! Elkértem és hosszasan tanulmányoztam, aztán felvetettem egy TDK-ra...

Hát elsőre nagy pofon volt, az biztos, főleg De Penna miatt. Eltartott egy darabig, mire megszerettem. Amikor aztán idáig eljutottam, felmerült bennem az igény a korongra is. Mivel rajtam kívül a kutya sem érdeklődött, a következő fizetésnapon könnyű győzelem volt. Az árára már nem emlékezem, de legalább 4-5 akkori százasba került. Ne feledjük, a '80-as években ez még nagy pénz volt! Viszont akkoriban nem is volt olyan választék, mint manapság. A Lemezkuckóról faggatván, Lacitól megtudtam a nyitás és zárás dátumát. Ezek a következők: az üzlet 1985 nyarán, júliusban nyílott, és több mint két éven át, 1987. december 31-ig szolgálta ki az egyáltalán nem cucialista orientáltságú zenei igényeket. A kor miliőjét felidézve ez igen nagy teljesítmény. Elmesélte azt is, hogy milyen forrásokból szerezte a szenzációsnak számító zenéket. Részben egyfajta cserekereskedelem révén, ami abból állott, hogy az akkori egyik szoc. domináns, a Jugoton (jugoszláv nyomású) lemezeit cserélte nyugati korongokra például Budapesten, illetve a külföldön járt magánszemélyek által beszerzett lemezek jelentek meg a készletben.

A kuckó hiányt pótolt, hiszen egy vidéki kisvárosban nem lehetett még jugó lemezeket se kapni akkoriban, nem hogy New Yorkiakat! Ott láttam életemben először Metal Hammert, meg egy Qinca becenevű ismerősömnél. A magyar kiadás még a ködös jövő reménytelensége volt csupán. Venni nem tudtam, mert nem volt olcsó. Ott nyálaztam át ezer meg egy Bravo pop újságot német nyelven, mivel akkoriban még az sem jelent meg a mi nyelvünkön.

Elsősorban a képes filmismertetőket böngésztem. Azt hiszem, a Hirax volt az első igazán kacskaringós mnyúzikom hőre keményedő korongon. Sipi barátomnak is megnyerte a tetszését a bakelit. Együtt hallgattuk, csemegéztünk rajta. Sőt, másokat is megpróbáltunk bevonni ebbe az élménybe a szomszédokon kívül. Elvittük egy közös barátunkhoz, akinek az egyik kedvenc csapata ez időtájt az ACCEPT nevű "nyugatnémet" Heavy Metal banda volt. Mellesleg a Metal Heart című számuk néken is klasszis. Ő néhány szám után arra kért minket, hogy ne kelljen már végighallgatnia, nem hogy az egész lemezt, de még az A oldalt se! Mi adtuk az ártatlant, és csudálkoztunk: szerinted nem jó? Nekünk tetszik!

A kazetta változat sem pihent, hiszen ekkoriban a kazettás magnók és a walkmanek számítottak a legmobilabb lejátszóknak. Felejthetetlen élményem, ahogy a mai Tesco helyén egykor elterülő baromfitelepen éjszakázva hallgatgatom. Mégpedig a TDK B oldalán tartózkodó, Hallow 's Eve nevű band Tales of terror c. albumával felváltva. Erről már referáltam, hogy milyen jó tud lenni egy ilyen zenei hatás hajnali 2 és 4 óra között.

Egy kitérő jön most, ha már a megboldogult baromfitelepnél tartunk. Eszembe jutott egy másik ilyen eset is. Ez a motívum az AC villám DC együttes "Powerage" című anyaga volt, egy agyonhallgatott, 1980-as, olasz műsoros kazin. Ezt egy rokonomtól kaptam ajándékba. Ő előtte már megtúráztatta az autómagnóban, aztán ottfelejtette a szélvédő alatt a napon. Majd nekem adta. Én elsőre utáltam, aztán megszerettem, és sokat nyüstöltem. Ehhez képest nemrég, mikor digitalizáltattam, egy szuperül szóló CD lett belőle. Na szóval ezt a műsorost egy alkalommal Bubori Jocó munkatársammal oda-vissza üvöltettük egész éjjel. Estétől reggelig. És nem untuk! Ha hiszi a kedves olvasó, ha nem, csak még jobban megszerettem a kikészít-díszít ezen lemezét. A helyzet: több ezer szárnyas éjszakai etetése, itatása, hajnali dögszedéssel súlyosbítva, kedvez az ilyesminek.

Csak tájékoztatásul közlöm azt a morbid részletet, hogy a betegeskedő jószágok általában a fűtéscsövekhez húzódtak, és ott pusztultak el. A csövek hőmérséklete a nagyon melegtől a forróig terjedt a hulladék termálvíz minőségétől függően. Az olvasóra bízom, hogy elképzelje az amúgy is bomlékony csirketetem állapotát hajnalban a forró cső mellett! Ha tényleg léteznek kísértetek, akkor a Tescóban az asztrálsíkon mozdulni sem lehet a sok ezer ott elhullott kotkodács arc szellemétől!

Na de vissza a HIRAX-hoz! Most szeretném felsorolni a teljesség igénye nélkül - micsoda sablon! - a kedvenc HIRAX számaimat. Tulajdonképpen mind tetszik, de néhány kiemelkedő következik: Demons-Evil Forces /Blitzkrieg Air Attack /Bombs of Death / Raging Violence / Executed / Destruction and Terror / Bloodbath / Destroy. Gondolom, a címek beszédesek, és nem szükséges a kommentár.

A csapatot ezen az albumon a következő személyek alkotják:
a lenyűgöző Katon W. De Penna - vocals
Scott Owen - guitar
Garry Monardo - bass
John Tabares - drums

A belső borítón természetesen mellékelik a dalok szövegét is. A zenekar nevével eleinte problémám akadt, mivel a logójukon a H betű felső szárai majdnem összeérnek. Emiatt a H-t könnyű A-nak nézni. Persze kiderült később, hogy ez tévedés, de addig buzgón Airaxoztam. Hogy ezzel nem lehettem egyedül, erre tudok egy példát is felidézni. Nagy Feró a rádiós műsorában, a "Garázsban”, leadott egyszer egy HIRAX számot. Egy számomra ismeretlent. Először nem is mondta be, hogy mi is lenne ez, ám De Pennát nem lehetett eltéveszteni. Aztán a szám vége felé többször is próbálkozott a névvel. Mondta mindennek: Airaxnak, Iraxnak, sőt még a HIRAX-ot is bedobta mentőötletként. Végül feladta, és beletörődve hozzátette: mindegy, a lényeg, hogy jó! Ezzel teljesen egyetértettem.

A Raging Violence jó pár évvel később szolgált még egy érdekességgel. Az albumon afféle speciális effektusokként verbális hőzöngések hallhatók, melyek még tovább borzolják a kedves zeneélvező idegrendszerét. Az egész legeslegvégén egy különösen elborult zönge zárja rövidre az élményt. Teljesen értelmetlen zizinek tűnik még englisül is. Számomra is nyilvánvaló volt ez már anno is. Aztán több mint 10 esztendővel később, egyszer Kapitány öccse, Elmerik digitalizálta nekem a bakelitet. Ekkor figyelt fel erre a szösszenetre. Váratlan ötlettől vezérelve, számítógéppel lejátszotta visszafelé. Kiderült, hogy a handa-banda értelmes szöveg! Akkor, ott gyorsan fordította nyersben, így aztán már volt fogalmam mire vélni az egészet.

Azt mondta nekem, hogy a zenekar egy akkoriban divatos összeesküvés elméletre akarhatta felhívni a figyelmet. Arról szólott a fáma, hogy a reklámokba, a kép és a szöveg közé a másodperc tört részére, a tudatos megfigyelés számára nem érzékelhetően, becsempésznek manipulatív képeket és hangot! Ez egy titkos befolyásolási módszer. Lehet, hogy nem is akkora baromság ez? A cikk megírásának ötletekor, a végső fázisban megkerestem a Kiss Bálint Ref. Ált. Iskola fiatal, angolszakos tanárnőjét, Lőrinc Editet. Azzal a kéréssel fordultam hozzá: próbálja már meg kibogozni a kedves olvasóknak a HIRAX eme verbális gyöngyszemét. Szívesen elvállalta. Megkíséreltem azért felkészíteni az élményre, mivel Kapitány öccse révén már volt sejtelmem róla, hogy nem egy vidám mondókát fog hallani. Az első meghallgatásra még nem fordított, de az arckifejezés, amit vágott eléggé ékesszóló volt.

A második nekifutásra közölte, hogy 3 értelmes mondatot ismer fel, azoknak egy részét nem bírja el a nyomda. Végül a nyomasztó hőzöngésből, többszöri meghallgatással ennyit hámozott ki: "Mi figyelünk téged, meg fogsz halni! Döglött sz...r vagy, meghalsz, elhagyod a világot! B...dj meg b... meg!" Ezen mély irodalmi struktúrával rendelkező szöveg további taglalása, úgy érzem, szükségtelen. Mivel is fejezhetném bé-abba? Leginkább azzal, hogy a fekete korong, amely a HIRAX muzsikáját rejti, ma is féltett kincsem. Bár már régen nincsen működőképes lemezjátszóm, de Elmerik megalkotta nekem CD-re, így el vagyok vele. Szívesen hallanék tőlük mást is. Úgy tudom, nem rég kiadtak egy új lemezt is. Na, arra lennék még kíváncsi!

A Hirax muzsikáját elég nehéz megfogni, szavakba önteni. Bevallom, ahogy hallgattam a régi és új számokat, néztem a videókat, egy kissé elbizonytalanodtam. Módosítottam az eredeti műfajdefiníció kísérletem. Már azon töprengtem, hogy újragondolom az egész Hirax koncepciómat. Ebben a helyzetben aztán az segített, hogy ismét szemügyre vettem a belső borító képhalmazát. Az egyik kép egyértelműen egy Felix Griffinnel, a DRI dobosával közösen készült fotó. Ez nyilvánvalóvá tette számomra, amit amúgy is érzek a "Raging..." hallgatása közben: a Hirax indulása egy CROSSOVER-es miliőben történt, és ez nyomot hagyott a zenén.

Az internyeten tallózgatva Hirax ügyben elvetődtem az official website-ukra. Itt sok minden található, képek, plakátok, meg minden. Le lehet tölteni pár számukat mp3-ban. De a legjobb az, hogy a lap alján videoklip ajánló van. Ha rákattint a kedves olvasó, klasszikus és újabb Hirax dillim-dallamokat csodálhat meg. Az új idők Hirax muzsikája metalosabb, zúzósabb, de épp olyan zizi-zúzda, mint a régiek. A vidiókat nézegetve megállapítottam: De Penna megöregedett, izmot is szedett fel, változni azonban nem változott úgyszólván semmit. Ő maga a Hirax.

A HIRAX webcíme: http://www.blackdevilrecords.com/