Linktár

Félédes csendek

Félédes csendek mámorában
ódon éden képe dereng fel,
bódult fuvalmú álmodásban
bíbor nedű kedélybe perzsel.

Pitypang-percek szállnak a szélben,
régfriss arcok tűnnek majd elő.
Az idő kérész – most végtelen:
mert a bor a leghűbb szerető.

Ízrostjain átszűrt emlékek
letűnt sóhajokról mesélnek,
s érzem szárnyaló kalitkáját.

A világ rubinttá mosódik,
s a fényév-fürtöktől a borig
dúdolom éltem részeg vágyát.