Az alliterácicók háziasítása - első próbálkozás

Fantasy / Novellák (845 katt) Craz
  2010.09.23.

Kedves barátom, drága harcostársam!

Az alliterácicók háziasításával sajnos problémák akadtak. A gond ott kezdődött, hogy vízi állatok. De persze ez nem gátol abban, hogy előbb-utóbb ráleljek a helyes megoldásra.

Először az az ötletem támadt, hogy fokozatosan hozzászoktatom őket a friss levegőhöz. Fogtam tehát pár tucatot az egyik bányatóból, és átzsuppoltam őket a hétvégi házam mellett álló medencébe. Szemmel láthatóan jól érezték benne magukat, csak akkor hánytak szikrákat, amikor a biztonsági okokból emelt védőhálón próbáltak átjutni. Eme próbálkozásuk természetesen sikertelenségre volt kárhoztatva, hiszen a hálóba beépítettem egy speciális védővarázslatot is, ami kellemetlenül és nagy erővel érintette az alliterácicókat, ha túlságosan közel merészkedtek hozzá. Az egyik este búzasört kortyolgatva több mint egy órán keresztül figyeltem a balga állatokat, amint makacsul újra, s újra megpróbálkoztak a kijutással. Jól szórakoztam.

Tehát elhatároztam, hogy rászoktatom őket a friss levegőre. Ezért pár példányt kitettem a partra. Először csak rövidebb időre, később hosszabbra. Mondhatom, makacs állatok ezek. Mind inkább megdöglött, minthogy levegőt lélegezzen.

Egy hét múlva – mert időközben elfogytak – újabb alliterácicó kontingenst szereztem be, és másképpen próbálkoztam. Fogtam a medence dugóját, és fokozatosan leengedtem a vizet, hogy legyen idejük alkalmazkodni a megváltozott életkörülményekhez. Mondhatom, makacs állatok ezek. Mind inkább megdöglött, minthogy levegőt lélegezzen.

Egy hét múlva – mivel időközben elhaláloztak – újabb csapat alliterácicót kerítettem, és más módszert alkalmaztam. Már eleve a medence mellé sorakoztattam őket, és néha lelocsoltam őket vízzel. Mondhatom, makacs állatok ezek, másnap reggelre mind eltávozott az örök vadászmezőkre, izé, vadászvizekre.

De tegnap – miután ismét hazahoztam tíz darabot – nagy lépést tettem a háziasítás felé. Rájöttem ugyanis, hogy okos enged, azaz kapjanak vizet, ha annyira ragaszkodnak hozzá. Mindazonáltal mégis ki kellett szednem őket a medencéből, mert a parton csak könnyebb az a háziasítás.

Tehát a legújabb ötletem lényege: fogsz egy termetes alliterácicót, majd beledugod a fejét egy kellő nagyságú, vízzel töltött éjjeliedénybe, annak ragasztós szélét pedig két percig rányomod az alliterácicó fejére, hogy megkössön. Így már a szárazon is tud lélegezni.

Most már csak azt kell megoldanom, hogy valahogy kilássanak a biliből, mert így folyton nekimennek mindennek.


Előző leveledben említetted, hogy foglalkozol zombikkal. Nekem is van pár darab belőlük. Egy pincébe zárva tartom őket, és csomagolási munkát végeztetek velük. Mivel van három zsák alliterácicó bőröm, az abból készült kis szütyőkbe rakják bele a zombik a különféle varázsalapanyagokat, valamint a kész varázsszereket. Bár néha ellenőriznem is kell őket, mert a múltkor is beleesett az egyiknek a kisujja a lápi csontpitypangos csomagba, és csak a boltban fedezte fel az egyik vevő.

Legújabb találmányom egy varázspor. Szerencsére, viszik, mint a cukrot. Ennek egyik oka, hogy tetszetős alliterácicóbőr tasakokba van csomagolva. A másik oka pedig az, hogy ha valakire rászórják, az három napig kővé változik.

Ezzel a nagyszerű találmánnyal én is hozzájárultam a város szebbé tételéhez. Persze nem azért, mert a kuncsaftjaim csúnya embereket, orkokat, elfeket, törpéket, próbagoblinokat szórnak be vele. Hanem azért, mert a napokban elszaporodtak a kültéri szobrok. Bármerre is sétálok a szűk utcák során, mindig látni egy-egy megkövesedett „művészi alkotást”. Sőt képzeld el, a városőrség létrehozott nem messze a főtértől egy árnyas ligetben egy ideiglenes szoborparkot is. Naplementekor csodás látvány. Valamint érdekes dolgokat is lehet ott tapasztalni.

Mesélik, hogy egy szerelmespár a liget egy eldugottabb részén tartott pásztorórát, amikor az egyik szobor – pont az, amire a feleslegesnek vélt ruháikat akasztották – az esemény közben változott vissza, mivel lejárt a három nap. Lett is nagy sikoltozás és kergetőzés.

Az a szagszervezet dolog engem is érdekelne, jól hangzik a Setét Varászlók És Boszorkánok szövetsége. Valamint a szervezett sörivás is megmozgatta a fantáziámat.

A múltkor nálam is járt egy boszorkány a boltban, vérfüvet vett. Kellemesen elcsevegtem vele, és még a láthatatlan sárkányának is adtam három egeret, amiket a legutóbbi famulusom fogott másodállásban.

Csak sajnos ez a macsek is kipurcant, ugyanis bemászott a szemétkidobómba, ami teleportációs elven működik. A feje és a két első lába hipp-hopp kint, a szemétkupacon landolt, de a maradék itt maradt. Tényleg szétnézhetnél ott a grófi várudvar környékén, hátha találsz néhány kóborló macskát.

Addig is üdvözöl: barátod és harcostársad, Kókuszpók sk.

Előző oldal Craz
Vélemények a műről (eddig 3 db)