A felfedezés

A jövő útjai / Novellák (954 katt) Marcos
  2013.06.30.

A Vectra nevű bolygó lakói, a vulgák, nagy fölfedezésre készültek e jeles napon. Régóta tudták ők, hogy az egyik szomszédos planétájuk kékes-zöldes színű, és légköre is lehet, s valahogy valamiért sohasem érezték magukat egyedül. Amint azt a technikai fejlődés megengedte, rögtön elküldtek felé egy űrhajót, amely egy műholdat állított a Vecktrához képest alig feleakkora Xintia köré. Az út két évbe telt, és nagyon kíváncsiak voltak, hogy mit fog látni az eszköz, mert az arra sugárzott rádióadásra semmilyen válasz nem jött, és egyéb más rádióhullámot nem érzékeltek. A vulgák sokat töprengtek már a lehetőségekről, sokan azt gondolták, egy érintetlen természet van azon a másik bolygón, voltak olyanok, akik megkockáztatták feltételezni, hogy létezik valamilyen intelligens faj rajta, de még nem jutottak el a rádió feltalálásáig. Abban azonban mindannyian biztosak voltak, hogy semmilyen fejlettebb faj fenyegetésétől nem kell tartaniuk.

És lassan eljött a történelmi pillanat, hogy megérkezzen a szatellit első képei a még szinte teljesen ismeretlen szomszédról. A vulgák legfejlettebb országának űrügynökségének dolgozói mindannyian a monitorokra figyeltek és koncentráltak. Az először átküldött fotókon rendesen kivehető volt, hogy a kék szín, az a víz. Aztán, hogy a zöld szín, az a szárazföld. Ezek a leghamarabb tisztázott tények, majd egyre csak hosszabbodott a szalag, amelyet 35 000 méter magasságból mutatott az űreszköz. Az adás szakadozva jött, és várva várták, mikor került a műhold fényképezőgépe elé egy épített objektum, ha volt olyan. Kisvártatva meg is érkezett, pont a legnagyobb tengerparti város egyik szélét láthatták, sok-sok épületet és utakat véltek fölfedezni. Ez a nem túl váratlan eredmény megörvendeztette a vizsgálódókat, de nem tudták még, hogy kikkel is van dolguk. Vajon a szomszédok is olyan szőrösek, mint ők, s az ő bolygójuk is elszenvedett egy sorsfordító aszteroida-becsapódást, mint ahogy azt az övékéről erősen feltételezték. Ezt első ránézésre, s talán másodikra sem lehetett kideríteni.

Közben a Xintián, melyet a lakói, a Brünnök, Titünnek hívtak, éppen egy háború dúlt Észak és Dél között, hogy eldöntsék, a rabszolgasághoz ragaszkodók vagy az azt ellenzők uralkodjanak az egyik földrészen. Ez nem a legrégebben lakott kontinens volt, hanem az egyik új világ, melyet lakói hosszas tengeri hajózással értek el még néhány évszázaddal ez előtt.

Na, de a Titünön zajló eseményekről a vulgáknak semmi sejtelmük nem volt, ezért a Vectrán megkezdődött az egyik legnagyobb kérdés megvitatása: felvegyék-e a kapcsolatot a szomszéddal. Ezt sikerült viszonylag hamar eldönteniük, mivel semmilyen lehetőségük nem volt, hogy észrevétlenül megtudják, hogy mi történt éppen odalenn, megpróbálták felvenni velük a kontaktust.

Ennek érdekében az odaküldött űrhajó odaszállított egy kis földi egységet is, mely egy fém doboz volt, benne egy hosszan kitartó akkumlátorral, egy TV-képernyővel, rajta egy kamerával, s egy rádió adóvevővel. Az levált a főegységről, majd hosszas, nagy sebességű zuhanás után ejtőernyővel leereszkedett egy város közeli pusztaságra, hátha ott meg is találják. A TV-n egy kis 10 perces film volt látható, mely mindig ismétlődött. Ez beszámolt beszéddel és képekkel is arról, hogy honnan jött, kik küldték, miért van itt, s hogy hogyan tudnak egymással beszélni, mit volna érdemes csinálni most akkor. A kamera a földet éréstől mozgóképet közvetített, s minden ezt látó vectrai lélegzetét visszafojtva várt.

Még sokáig vártak, mikor a távolból valamilyen nem intelligens mozgó élőlényeket terelgetve közeledett egy alak. Teste nem túl magas, vékony, szürke volt, kicsit nagy szemekkel, fülek és hajzat nélkül.

Vége

Előző oldal Marcos
Vélemények a műről (eddig 2 db)