Miért...
Miért vagyok én ember? S miért nem homokszem?
Kit a szél csak repít, ahová kell?
Hozzá repítene, hiszen Hozzá kell.
Nélküle csak egy üres test vagyok,
Ki tétován lépked az élet rögös útján.
Miért nem lehetek egy kis madár?
Elrepülhetnék Hozzá s csodálnám.
Szívem minden dobbanásával szeretném
Rosszban, bajban is mindig Vele lennék,
Még ennél is jobban beleszeretnék.
Kósza ábrándok, elrugaszkodott álmok,
Hiszen itt vagyok, én vagyok s maradok,
Mássá sohasem változhatok, s nem is akarok,
Vagyok, aki vagyok, egy bánatos emberi lény,
Ki minden próbát Érte végig él.
