A VVG180-6-9-Z jelű rendszer rövid leírása
A jövő útjai / Novellák (1692 katt) | Homoergaster |
2013.05.06. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2007/5 számában.
A rendszer egyike azoknak a stabil, azaz állandóan létező rendszereknek, amelyeket e dimenzió nagyhatalmú ura már az elsők közt megalkotott, egy a szőlőfürthöz hasonló csillagkép tagjaként. Ebben az univerzumban csillagok tűnnek fel és el, a legfőbb úr kénye-kedve szerint, ez azonban állandó jelenség az alakzat szélén. A VVG180-6-9-Z méreteit és belső elrendezését tekintve egy önálló univerzum az univerzumon belül, mely alakzatnak saját belső törvényszerűségei vannak, melyek a dimenzió többi részén nem érvényesek. A kettős csillaghoz húsz bolygó tartozik, ezek közül kettő oly hatalmas, hogy csakis itt létezhet. A két szuperbolygón kívül még egy óriás van, amely azonban a maga közelítőleg jupiternyi méretével az emberi elme számára könnyebben befogadható. Több aszteroidasávval rendelkezik, melyek közül a két legjelentékenyebb egyike a nyolcadik és kilencedik bolygó közötti viszonylag nagy térben kering, míg a másik a tizenötödik és tizenhatodik bolygó között egy szigorú törvényszerűségeknek engedelmeskedő, rendkívül sűrű gyűrűt képez. Ez a sáv a rendszerben élők közös megegyezése alapján tilos övezet.
A rendszer határán túl egy több billiónyi üstökösből álló raj kering, elnyújtott, kacsázó pályán, a rendszer által létrehozott hatalmas gravitációs örvény peremén egyensúlyozva. Még távolabb a VVG180-6-9-Z-t egy nagy kiterjedésű, változó sűrűségű gázfelhő övezi, amely bizonyos távolságból szemlélve tejszerű glóriának látszik az ikernapok körül. A rendszer abszolút tömegközéppontja egy három Föld nagyságú iridiumtömb. Ez a hatalmas mozdulatlan tömeg nagyon furcsa dolgokra képes, és nem csak a félelmetes sűrűsége révén. A rendszer lakói különböző vallási rítusaikban kiemeltem foglalkoznak ezzel a nyugtalanító égitesttel. Mindig az Alvilág, a Pokol mintaképeként ábrázolják. Ekkörül a középpont körül kering a mélyvörös színképű VVG180 jelű szupercsillag, míg a jóval kisebb 6-9-Z egy narancssárga színképű, átlagos nap.
A 6-9-Z körül stacionárius pályán kering az egyik szuperóriás bolygó. A gázóriás harmincszor nagyobb a mi Jupiterünknél. A Kvartett így tulajdonképpen önálló rendszert képez a rendszeren belül. A szuperóriásnak 54 holdja van, s bár ezek nem egyebek, mint megannyi, az űrben keringő gigászi hegy, ebben a felállásban mégiscsak holdak. A rendszer második legnagyobb bolygója sorrendben a huszadik, tehát az utolsó. Ez a világ "csak" húszszorosa a Jupiternek. A bolygó egy teljesen sima jéggömb. A szabályos jéggömb egyik oldalának felszínén többezer rianás található, ezek mélysége a több száz km-től a több ezer km-ig változik. A repedések egy kráterből indulnak ki, mely valószínűleg egy gigászi ütközés eredménye. Bizonyos információk arra utalnak, hogy a jégbolygó magja egy átlagos bolygóméretű test, mely egykor igazi bolygó volt, és a jégbe ágyazódva ott vannak valahol egykori holdjai is.
A rendszerben még egy óriásbolygó van, a tizenharmadik, ennek mérete azonban csak 3/4-e a Jupiterének. Ezen a metánóriáson szerves élet létezik, az értelemnek azonban nincs nyoma. A többi tizenhét világ szokványos égitestnek mondható, ebből tíz dúskál az élet változatos formáiban. Csak három hordoz értelmet. A hatodik, a nyolcadik és a tizedik. A hatodikon és a tizediken emberhez hasonló, illetve emberi az értelem, míg a nyolcadikon az embertől gyökeresen különböző. A hatodik három, a tizedik két holddal rendelkezik, míg a nyolcadik öttel, ebből kettő légkörrel rendelkező óriás, ahol élet is van. A tizedik bolygó nagyobbik holdján kialakult bioszféra az emberek műve, akik kihasználták az életre alkalmas, de élettelen égitest kínálta lehetőséget.
Mindhárom civilizáció űrjáró, és jól megfér egymás mellett. Háborút csak a korai időszakban viseltek egymás ellen, s miután felosztották egymás közt a rendszert, béke van, mégpedig szilárd, gazdasági együttműködésen alapuló béke. A régi űrháborúk maradványai, a roncsmezők főleg a belső bolygók térségében keringnek, valamint a huszadik bolygó pályáján túl, ahol a nagy ütközetek zajlottak. Ezek kegyeleti és zarándoklathelyek. A civilizációk egymás közti érintkezése turizmusból, kereskedelmi konvojokból és a tudományt szolgáló felderítőutakból áll. Mióta a rendszer érdekszférákra való felosztása megtörtént, a civilizációk szép komótosan tárják fel a saját szektorukat. Ez a vizsgálódás érdekes módon elég passzív, mivel mindegyik civilizáció a saját világához kötődik, így akadnak a rendszernek olyan részei, ahol már hosszú idő óta nem járt hajó. Mindhárom kultúra befelé forduló szellemi társadalomban él, szilárd vallási rendszerekben. Mindhárom kultúrának erőssége a szellemiség, a filozófia, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudnák magukat megvédeni egy esetleges - valószínűtlen - külső agressziótól. Mindhárom faj igen kemény és kegyetlen tud lenni a harcban, aki nem hiszi el, az nézze csak meg azt a sok-sok roncsot a jégbolygón túl...
Előző oldal | Homoergaster |
Vélemények a műről (eddig 2 db) |