Létforgatag

Szépirodalom / Versek (765 katt) Adam Klausen
  2013.05.05.

Ledobotam a ruhám
Nem nyom a párnám
Család szomorúan áll
Lelkem lebegve száll

Boldogság tengere önt el
Fénnyel tölt fel
Egy leszek teremtőmmel.

Különválik tudatom
Van még feladatom.

Víz elfolyik,
Biztonság megszűnik
Nagyon kínlódik,
Születik.
Száj felnyílik
Levegő áramlik
Lelkemmel kapcsolódik
A szellemhez csatolódik.

Adok, kérek,
Ítélek, mérek
Szeretek, félek,
Vágyok, remélek,
Tapasztalok, érzek,
Az anyagban élek.

Eljött az időm tudom
Lejárt a feladatom
Az ágyban a párnám nyom
Elhagyom a hajóm.

Előző oldal Adam Klausen