Megnyíló magány

Szépirodalom / Élet-halál (713 katt) adamsoul_96
  2013.05.04.

Nyílt vagyok, de magányos,
Senkik szórják rám a kárhozatott.
Lelkem már szállna a holdon,
De egy hang a sötétbe nyom.

Hamis papok semmit prédikálnak,
Erős szószékre kiállnak.
Személyét a nép szájtátva bámulja,
Pedig csak jobb jövőre, csodára várnak.

Viszont a végső óránál ő is menekül,
Meghalok, nem segít – tán még örül.
Iszom a végső italom, ő is kortyolgat,
Megfulladok, nem segít – hangjával megbolygat.

Megnyíló magány,
Nem segít semmilyen csoda már.
Se hang, se némaság,
Nyílik a halál – s vár rám a halál.

Nem csak a papok hamisak,
Minden ember hazug szóval marasztal.
Nem tehetsz róla, ő hibája,
Tervben már kínhalálod várja.

Követlek, követlek! – ezt mondja,
De vajon agyban mit gondolhat?
Talán-talán már koporsómat faragja,
Eltemet, örül, hogy vége a dalnak.

Viszont a végső óránál ő is menekül,
Meghalok, nem segít – tán még örül.
Iszom a végső italom, ő is kortyolgat,
Megfulladok, nem segít – hangjával megbolygat.

Megnyíló magány,
Nem segít semmilyen csoda már.
Se hang, se némaság,
Nyílik a halál – s vár rám a halál.

Előző oldal adamsoul_96