Kézi vezérlés

A jövő útjai / Konspiratológia (1371 katt) Kétvirág
  2013.04.27.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2013/5 számában.

Elromlott. Megint elromlott. Méghozzá sokkal súlyosabban, mint eddig bármikor. Persze régóta vacakol már, és a mindenkori kezelő sürgetni is szokta a nagyjavítást. Az azonban egyre csak késik, és a Föld automata időjárás-szabályozója 2013. március 11-én végképp bemondta az unalmast.

A hőmérséklet-vezérlő növekedésre állt be. Túl erős növekedésre.

Benji, az ügyeletes egér idegesen rágta a bajuszát, miközben kétségbeesetten próbált kapcsolatba lépni a megveszekedett masinával. Végül feladta, és kézi vezérlésre kapcsolt. Tudta ugyan, hogy az időjárás rendkívül kényes és érzékeny rendszer, de mivel a központ csak május elejére ígérte a szervizt, és a bolygó-számítógép drámaian melegedett, úgy érezte, nincs más választása. Óvatosan lejjebb állította a hőmérsékletet és a légnyomást is, hogy biztosra menjen.

Először úgy látszott, sikerült, és Benji elégedetten dőlt hátra... vagyis dőlt volna hátra, ha szubdimenziós kivetülése lehetővé tett volna egy ilyen kényelmes pozitúrát. De nem, földi teste alig néhány grammos, rövidlábú csökevény volt. Ezen bosszankodott egy darabig. Majd azon is, hogy ebbéli formájában szinte folyamatosan ennie, de legalábbis rágnia kell.

Miután meggyőződött róla, hogy a nappali felmelegedés örvendetesen csökkent, a légnyomás pedig állandó, elvonult tehát az éléskamrába, hogy karbantartsa a kivetülését. Ott is töltötte az egész napot. Sőt a következőt is.

Így aztán a figyelmeztető jeleket sem vette észre, és március 14-én, amikor végre kijött a kamrából, azzal szembesült, hogy a fél bolygón hóvihar tombol. Természetesen azonnal korrigált. Csakhogy tanulva a saját hibájából, még óvatosabban és lassabban tette ezt, mint néhány napja. Amivel persze csak azt érte el, hogy a helyzet tovább súlyosbodott.

Káromkodva rángatta a fogantyúkat, és nyomkodta a kapcsolókat, csakhogy azok közül több is beragadt. Még a következő napokon is cefet hideg volt, noha a havazás nagy nehezen elállt. Messze túl hideg ahhoz, hogy a gép részét képező "értelmes" életformák normális tevékenységükkel segíthessék a számítási folyamatot.Tehát ismét csak szaladt a kamrába, csakhogy ezúttal nem enni, hanem gépolajért. De bizony hiába. A hőmérséklet-szabályozót csak nem sikerült kimozdítania nulla fok körüli állásból.

Napokig küzdött vele. Bevetett minden elképzelhető trükköt, csavarhúzót és kalapácsot. Mégis csak március 21-én lélegezhetett fel valamennyire. Addigra azonban a csapadékadagoló ragadt be, és hiába rángatta, húzgálta, csak nem sikerült elállítania az esőt. Fixálta a hőmérsékletet irányító kart, és megismételte az olajos, csavarhúzós, kalapácsos játékot a másik szabályozókaron.

Három nap múlva részleges sikert aratott: nem esett semmi, de a fellegek folytonosan eltakarták a napot. Ennek hatására a hőmérséklet ismét fagypont alá süllyedt, és Benji figyelmét megint az a szabályozó kötötte le. Nem sok sikerrel. Ennek következtében a szabadon hagyott csapadékadagoló ismét elmozdult, és 25-én (helyi idő szerint) újra havazni kezdett.

Benji a haját tépte. Vagyis tépte volna, ha lett volna neki. De szubdimenziós kivetülésként, jelenleg nem volt. Így hevesen mosakodott. És káromkodott is. Vagyis jelen állapotában, cincogott.

Az idegösszeomlás szélen, telefonálással töltötte az elkövetkező napokat. Megpróbálta meggyőzni a központot, hogy igenis van baj, mégpedig komoly, és küldjenek már, legyenek szívesek, valakit, aki megjavítja a klímát.

A bürokrácia gépezete végül működésbe lendült, és helyi idő szerint 29-én megérkezett Mickie. Valami kütyüt a kallantyúkon, majd visszaszolgáltatta az ügyeletesnek azzal, hogy minden rendben lesz, az automatika is működik, és lassan melegíti majd a számítógépet.

Benji ebben meg is nyugodott, és derűsen figyelte, ahogy kedves gépezetét lassan elönti a víz. A hó ugyanis elolvadt, az eső meg csak nem akart elállni, így aztán a bolygó-gép folyói sorra ki is léptek a medrükből.

- De hát biztos így van jól, mert azt mondta a szaki - nyugtatgatta magát a klímaegér.

De hiába. Április 6-án már nem bírta tovább, és óvatosan lejjebb pöccintette a kapcsolót. Az eső teljesen csak másnapra állt el, ahogyan azt számította is. Így aztán a jól végzett munka örömével vetette magát ismét az éléskamra tartalmára, hogy a hajszolt napok alatt elvesztett grammjait visszaszerezze. Ráadásul a barátnője is átlátogatott a felsőbb dimenzióból, hogy "gratuláljon" neki, és Benji elégedetten tapasztalja, hogy a leány szubdimenziós kivetülése éppolyan kellemesen hat az övére, mint ahogy azt saját testükben is megszokhatták már.

Kellemesen teltek a napok, hetek.

Benji csak a helyi április közepe után nézett rá újra a gépeire. Csak, hogy azt tapasztalhassa, hogy a hőmérséklet megint elszaladni készül, és hetek óta nem esett az eső. És az egér, mélyet sóhajtva, megpöccintette a kapcsolót...

Előző oldal Kétvirág
Vélemények a műről (eddig 12 db)