A didergő leány

Szépirodalom / Élet-halál (1600 katt) adamsoul_96
  2013.05.10.

Kiolvadt a szeme tüze,
Szemében kín és félelem.
Nem érzi már a meleget,
Fagyos minden tekintete.

Fázik két gyöngye keze,
Nem érez többé semmi meleget.
Jég hideg tengerbe veszett,
Lelke is így tesz – megdermedt.

Hatalom, éhség nem éri,
Szeretetre vágyás – mi őt élti.
De szeretetet sose kap,
Így nincs, mire vágyakozhat.

A didergő leány!
Egyedül ül, kábán.
Fagyos a látvány.
Kialudt a gyertyaláng!
A didergő leány!
Többé nem örül, csak ármány.
Sok kívánság,
Mire nem vágyhat a lány!

Kiolvadt a szeme tüze,
Szemében kín és félelem.
Nem érzi már a meleget,
Fagyos minden tekintete.

Fekszik a kandalló mellett,
De mégsem olvad – teste dermedt.
Szívéből jönnek a jég erek,
„Semmi nem melegíti fel testedet!”

Érzi – nincs már soká,
Ezért szemét lehunyná.
A szíve és tüdeje is fagyos már,
Mi az, mi e lányt ki olvasztaná?

A didergő leány!
Egyedül ül, kábán.
Fagyos a látvány.
Kialudt a gyertyaláng!
A didergő leány!
Többé nem örül, csak ármány.
Sok kívánság,
Mire nem vágyhat a lány!

Előző oldal adamsoul_96