Üvöltés!
Nézem a tested,
Oh – mit is tegyek?
Nézem, s ledermedsz,
Rám ugrasz erősen.
Sóhajtasz fülembe,
Oh – szálljunk a fellegekbe.
Süllyedjünk le a pokolra,
Hogy felemeljen a démonok démona.
Fagyos vagy, mégis tüzes,
Tűzben égsz, mégis megdermedsz.
Jégfagyos két gyönge kezed,
Tűzben ég megtört szíved.
Üvöltés!
Szívedben egy szúrt kés,
Lelked száll – nincs is késés.
Üvöltés!
Üvölts, hangod szakadjon szét!
Lelked szálljon, ne legyen késés!
Sólymok szállnak,
De úgy érzed, hogy patkányok rágnak.
Futnál – bármerre, amerre csak láthatsz.
Szakadjon lelked – semmi nem támaszt.
Pokolba vagy,
Mégis mennyek világítanak.
De fáj ez a fény, mi rád hat,
Nem bírod – szemed csukva marad.
Fagyos vagy, mégis tüzes,
Tűzben égsz, mégis megdermedsz.
Jégfagyos két gyönge kezed,
Tűzben ég megtört szíved.
Üvöltés!
Szívedben egy szúrt kés,
Lelked száll – nincs is késés.
Üvöltés!
Üvölts, hangod szakadjon szét!
Lelked szálljon, ne legyen késés!
