Episode I.

A jövő útjai / Star Wars (1262 katt) Homoergaster
  2013.04.06.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2009/9 számában.

Amikor tíz éve, 1999 őszén Magyarországon, és konkrétabban Szentes városában is bemutatták a Phantom menace-t, nem egyszerűen örültem. Ekkor a régi stw-osok, mint én is, ugyanazt az eufóriát érezték, mint a klasszikus trilógia bemutatóikor. A moziban üdvrivalgás fogadta a Lucasfilm logóját. Az új sorozat nyitó darabját megint Lucas mester rendezte, és ismét nagyot dobott. A 4-5-6 ep szellemében megálmodott addigi köztes epizódok és más történetek ettől kezdve külön kategóriába kerültek. Jól elkülönültek az új film friss és teljesen más világától. Beköszöntött a köztársasági feeling. Többeknek ez nem is annyira tetszett, hiányolták az eddig megszokott stw attitűdöket. Meg kellett szokni az újat. A többség azonban türelmes volt, megértették, hogy Lucas egy másik történet elmesélésébe fogott.

Miközben egy íróasztalnál ülve felidézem magamban A baljós árnyak körüli virulens elmebajt, időnként hitetlenkedve töprengek el azon, hogy ennek már 10 éve. Ez már mozitörténelem, ami akár pszichológiai tanulmány tárgya is lehetne... Így aztán ez a szeptember nem csak arról volt nevezetes, hogy 1999 év 9. hónapjának 9. napján, a 9 óra, 9 perc, 9 másodperc egy ritka számmisztikai együttállás volt, amire ezer évet kell ismét várni...


Az új típusú, de régi hagyományokra tekintő láz kezdetét négy esztendővel korábban felröppent hír jelezte, mely arról tudósított, hogy 2000 körül újabb stw film várható. Ezt maga a mester is megerősítette a trilógia eredeti változata 1995-ös vhs kiadásán egy interjúban. 1997-ben aztán, mintegy bemelegítésül, piacra dobták a trilógia felújított változatát, amire a közönség, köztük jómagam is, nagyon harapott. Ismét elzarándokoltunk a moziba, megvettük a kazettát. Ezután már le sem csillapultak a kedélyek, hiszen egyre több infó szivárgott ki a készülő filmről.

Az 1998-as év utolsó napján egy tehenészetben dolgoztam. Miközben akkori munkatársaimmal az éjféli tűzijátékot néztem, lelki szemeim előtt másfajta tűzijáték zajlott, a Lucasfilm bravúrjai. Ott a hideg január 1-jén álldogálva már rettenetesen vártam a bemutató napját. Ekkor már tudtam, hogy az nálunk szeptemberben lesz. Az előző esztendő stw-os bombája az a két perces előzetes volt, amelyet az amerikai mozik vetíteni kezdtek. A kis mix sokkolta a jónépet. Az emberek állítólag otthagyták az elkezdődő nagyfilmet, jegyet vettek egy másik terembe, ahol újra megnézték a 2 percet. Utána indultak a következőbe! Igazi ámokfutás lehetett.

Amikor a Birodalom visszavág vége főcímzenéjének részletével megturbózott klipet az egyik tv itthon, a mozikat jócskán megelőzve leadta, a honi rajongók is transzba estek. Országszerte videomagnók sokaságával rögzítették, nézők milliói láthatták az előzetest. A csatorna alighanem megdöntött minden addigi nézőrekordot. Jól emlékezem arra, ahogy én is rögzítettem, aztán készítettem róla több másolatot, és ezeket rongyosra néztem. Hát mit mondjak, napokig nem aludtam rendesen, pedig éjszakás lévén pihennem kellett volna. Szemeim, akár egy reflektor, kivetítették az éji égre a klipet, és dúdoltam hozzá a B.V. zenéjét. Magamban sokkal többször lepörgettem, mint a videón. Aztán talán már a mozikkal egy időben a PC magazinok CD mellékleteiben is publikussá lett több verzióban, szinkronosan, felirattal, natúr. Mindegyik kincs volt. Az előzetes körüli hajcihő, a hibbant "X-szer megnéztem már, de nem unom" lázát csak fokozták a sajtó híradásai.

Elsőként a Cinema mozimagazin számolt be a forgatásról. Érdekfeszítő, ám semmit sem mondó egy cikk volt, mohón nézegettem a képeket. A sivatagi helyszíneken a díszletmaradékokat... mondjuk ki nyugodtan: a stáb által hátrahagyott szemetet fotózták le. Egy igazi rajongónak ez is színaranyból volt, azt garantálom! Beindult a képgyűjtés. Az előzmény trilógiánál egyedül a The Phantom...-ról gyűjtöttem a hagyományos, régi módon képeket. Ez elsősorban az újságos standok eszelős feldúrásából és reszkető kezű vásárlásból állt, miután az ideiglenesen szabadlábon tartózkodó elmebeteg felfedezett egy új képet a filmről. Sőt midőn a '80-as évek mintájára ismét lehetett kártyanaptár méretű képeket venni, gyűjteni kezdtem a mini-sorozatot. És persze néztem az előzeteseket orrvérzésig. Ugyanis az első kultúrsokk után a Lucasfilm rászabadította a világra az előzetes más verzióit is. Az amerikai bemutató után már egészen konkrét infók is voltak a filmről. Ezek egyike volt, hogy az akkoriban még nem ennyire fejlett és elterjedt internetről le lehetett tölteni a kalózmásolatot.

Erről a tv híradóból értesültem. Ez volt a hírhedt "Z" verzió. A Lidércfény olvasói között akadhatnak olyanok, akik nem hallottak erről a "Z" verzióról. Ez egy kalózmásolat volt, a moziban kézi kamerával felvették a filmet. Manapság már mindenki hallott arról, hogy premier filmeket rögzítenek kamerával a mozikban, ami ellen évek óta meddő harcot folytatnak a jogvédők. Nos, a "Z" verzió ezek őse volt. A minőség kaka, a hang English, felirat nélkül.

Az előzetest bemutató tv csatorna híradójában is bemutattak egy rövid részletet a "Z" verzióból, illusztrációképpen. A bemondó közölte az érdeklődőkkel, hogy az internetről két teljes nap alatt bárki letöltheti. A kalózkópia két 700 megás CD-re fért fel. Akkoriban - tíz évvel ezelőtt! - a videótömörítési technika még gyerekcipőben járt. A DVD még milliós luxuscikknek számított... vagy talán nem is volt még, a franc se emlékszik már rá. (Arra viszont igen, hogy egy, azóta már megszűnt, kis elektronikai bolt kirakatában döbbenten bámultam egy magyar filmvígjáték hivatalos, gyári, két cédés verzióját. Nekem csak álom volt akkor még az ilyesmi.) Így aztán, mivel idegroncs voltam már a várakozástól, szerét ejtettem egy barátom által lemásolt VHS "Z" verzió megtekintésének.

Visszatérve a körülményekre, ma már egységes világpremierek vannak, persze a filmeket ugyanúgy ellopják. Akkoriban viszont a Lucasfilm elkövetett egy súlyos stratégiai hibát: alábecsülte az egyre jobban kibontakozó digitális forradalmat. Az Ep1 amerikai premierje után az EU-ban csupán ősszel kívánták bemutatni... Ez amellett, hogy csúnya kitolás volt, hatalmas baklövésnek is bizonyult. Rick McCallum, a film producere fogadkozott is, hogy többé nem csinálnak ilyet. Ma már szerintem egy forgalmazó vagy gyártó sem merné magát ilyenre elszánni, akkor viszont ez a hivatalos stratégia volt. Gondolom, ki akarták aknázni a reklám lehetőségeit.

A "Z" verzió részben meghiúsította e nagyszabású tervet. A nevét ez a másolat onnan kapta, hogy a képernyő felső sarkában, ki tudja ma már, hogy miért, egy nyomtatott Z betű látszott. Nagyon megmaradt bennem: a "Z" verzió kezdőképein a betűk el az űrbe alatt szinte elnyomja Williams zenéjét a megzakkant rajongók üvöltözése. Ez nem volt zavaró, ez csemege volt! Persze engem se elégített ki a "Z" verzió, hiszen a klasszis trilógia felújított változata akkor már megvolt VHS-en. Szomjaztam a minőséget. Végül csak eljött a pillanat, amikor a moziban ülve figyelhettem a csillagok előzmény háborúját. Akkoriban a Média-6 rádióban volt egy alternatív zenei magazinműsorom. A moziból kilépve a stúdióba mentem. Talán nem kelt meglepetést, ha leírom, az aznap esti műsorra rányomta a bélyegét ez az élmény...

Az Ep1 keltette konjunktúráról írva, színesítendő az 1998-99-es évek star warsos miliőjét, kiegészítem a képet néhány adalékkal. Az 1998-as évben beléptem tagnak a Hungarian Star Wars fan club-ba. Ekkoriban már zaklatottan teltek a napjaim, várva az új epizódot. A jelentkezésem levélben történt. Nyilván mély benyomást tehettem az öcsém nevében is írt soraimmal, mert gyakorlatilag azonnal felvettek mindkettőnket, illetve postafordultával küldtek ajándék "Echo base"-t. Ez volt a klubújság neve. A tagsági kártyám a 91-es sorszámú lett, és Galactic Empire karakterű.

Ezt kifejezetten kértem, lehetett ugyanis választani: "felkelő", "csempész", "fejvadász" és "birodalom" karakterek közül. Akik ismernek, aligha találják meglepőnek, hogy én a Birodalmat választottam. Másokat viszont állandóan sikerül ezzel kiakasztanom, amikor meglátták a tagságim. A miértre csupán ennyit válaszoltam mindig: I love Empire! A klubban a tagságom mindösszesen egy évig tartott. Azért nem tovább, mert nem tudtam látogatni a klubrendezvényeket, melyek Budapesten voltak, és nem kaptam meg több "Echo Base"-t, holott többször is kértem. Pedig a tagságim után járt volna. Ennek ellenére a klubbal kapcsolatban csak jó élményeim vannak. Különösen az 1999. május 8.-i klubnap, amin sikerült részt vennem.

A Petőfi csarnokban tartott "sci-fi nap" a Star Trek rajongó klubbal közös rendezvény volt. Lubickoltam a civilizáltan előadott rivalizálás szellemes megnyilvánulásaiban. Amerikában a két tábor utálja egymást, nálunk csak viccelődtek. Színpadi show keretében finoman és irodalmiasan fikázták egymás űrhajóit és karaktereit. Rendkívül jól szórakoztam azon, amikor a Millenium Falcont és az Enterprise-t jellemezgették, pro-kontra.

Volt vásár is, de még milyen! Guvadó szemekkel bámészkodtam a könyv, képregény, makett, kazetta és CD-dömping közepette. Ekkor láttam egy élethű és életnagyságú Alien arctámadó makettet, eladó volt, csak annyit kértek érte, mintha aranyból lett volna. Belenéztem az "Így készült..." werkfilmsorba, az eredeti trilógiáról. Ha lett volna annyi plusz pénzem, átmásolták volna nekem is, de nem volt. A már említett Ezer éves sólyom mellett házilag készített lépegető maketteket is megcsodálhattam. Ezektől dobtam egy hátast. Eredeti amerikai képregények, storyboard rajzok és műszaki ismertetők mellett láttam a "Birodalmi mesék" c. novellás kötetet, angolul. Magyarul azóta sem jelent meg, pedig ígérték. És szintén ekkor kínálták fel nekem megvételre a Jedi visszatér dupla filmzene albumát eredeti, amerikai műsoros kazettán. Ha lett volna annyi pénzem, megveszem, ma már a súlyával azonos mennyiségű arany értékével lenne egálban.

Ezen a napon adtam át Barta Zoltánnak, a klubújság szerkesztőjének a "Rajtaütés a magban" c. stw-os történetem, ami aztán meg is jelent nyomtatásban az újság következő számában. Az "Echo Base"-ben összesen három alkalommal jelenhettem meg, két novellám és egy esszém a Stw filmek korhangulatairól. Ezek életem első, hivatalos megjelenései, melyeket több százan olvastak. Mindhárom irományom megjelent a Lidércfény stw-os számaiban. Zoli biztatott, lelkesített, ezért hálával tartozom neki. Az ő személyes hatása az, hogy a mai napig próbálkozom ezzel az univerzummal, immár a Lidércfény olvasóit boldogítva.

A legnagyobb karriert a "Star Wars, avagy hangulatjelentés egy korszakról" c. eszmefuttatásom futotta be. A PC Games magazin 2002-es egyik számának DVD mellékletében a klubújság írásaiból szemezgetnek. Borzasztóan büszke vagyok rá, hogy a "...hangulatjelentés..." az egyike ezeknek. Ezt a magazint az egész országban lehet kapni! Hogy hány példányban kelt el, fogalmam sincs, de nagyon-nagyon büszke vagyok! A "...hangulatjelentés..." teljes terjedelmében, azaz a saját szövegem, mélyinterjúk az ismerősökkel, valamint adatösszegzés és érdekességek, csak egyszer jelent meg. A "Neológia" c. PC-magazinban, mely a Lidércfény előtt működött. Néhány kinyomtatott példányát pedig szétosztottam az érintetteknek. A Lidércfényben 2007-ben jelent meg, épp tíz évvel a megírása után.

Az új csillagháborús film vonzatában kialakult kultúrdagályról nem lehet írni a zenei világ említése nélkül. (Zárójelben megjegyzem, hogy a '99-es sci-fi nap egyik fontos hozadéka volt, Apokalipszis most c. film zenéje, amit egy aluljáróban vettem meg. Előző év őszén arra járva szemeltem ki magamnak, és "megvárt" ott a CD.) Az első, még szimpla diszket a klubnapon vásároltam meg könyvekkel és egyebekkel. Több mint 7000 akkori forintot költöttem el, és háromszor annyit is el tudtam volna. Egy izgalmas éjszakai hazavonatozás után otthon belehallgattam mind a két lemezbe, bár gyakorlatilag zombi voltam. John Williams "Main theme" mellett azonnali és máig érvényes a ranglista első helyezettjének megingathatatlan helyzete. Ez a Droid invasion. Itt és most, 10 esztendővel később is, ha Phantom menace, akkor nem az egyébként joggal népszerű "Duel" kórusa jut eszembe, hanem ez a dobpergős, menetelős téma.

Williams zenéje teljes összhangban van a látnivalókkal, erre ráerősít a később megjelent duplalemezes változat, ugyanakkor ez egy új világ, amit szokni kell a birodalmi hangulatú eredeti trió muzsikájához képest. Az új trilógia mnyúzikjairól egy komplett zenerovatot lehetne írni, lehet, hogy majd sor kerül rá. Az Ep-1 hullámainak farvizéhez hozzátartoznak a paródia kötetek is. A bemutató körül több is megjelent, sőt egyre emlékszem a Clone Attack várva-várásának idejéből. A címe nem, csak az alcíme ugrik be: "Sztárt vársz?" Hát nagyon vártuk, az biztos.

Nekem Stanley Steel a nyerő, aki a Saga minden epizódját kifigurázta. "A baljós anyós" lenyűgöző olvasmány, éppen úgy, mint a többi. Muszáj egy rövid részt idéznem: "A jeti megtapasztalhatta, hogy ezt a testet öltött rémálmot valóban a sötétség fejedelme, a SITT FEKETE LOVASA képezte ki. A vérszomjas banyának vágott az esze, akár a fakardja, kitűnő vérvonalának köszönhetően álnok volt, intrikus, soha nem mondott igazat, ráadásul csak ritkán fürdött, úgyhogy állatira büdös is volt." Gondolom, mindenki képben van a stílust illetően. Kedvencem még a negyedik ep paródiájából a Haláli csillag, mely a Birodalom hatalmas játékautomata gyára. Felrobbantása után teleszórja a környező űrt félkarú rablókkal, amiket a felkelők buzgón begyűjtenek... Estébé.

A Star Wars az utóbbi évtizedekben afféle társadalmi lakmusz is volt. A '80-as években a kultúrpolitika a jelenséggel szemben pozícionálta magát. A '90-esekben a rajongás nyugatiasabb mintát követett a '97-es új verzióknál, de még érezhető a szocreál szele. A baljós árnyakkal végképp megtörténik a generációváltás, az új trilógia az azt elfogadók mellé, a közben felnőtt tizenévesekből szerez magának biztos rajongókat. Ők a rajzfilmek és a mozi verziójú Klón háború rajzfilm nézői...

Előző oldal Homoergaster
Vélemények a műről (eddig 1 db)