Törökország - Magyarország 1:1

Szépirodalom / Novellák (925 katt) A. G. Stone
  2013.03.30.

Recsegős férfihang visszhangzott a levegőben. Mindenhol hallható volt. Szavait egy-egy lantpendítéssel kísérte. Lenn, a völgyben rengeteg ember gyűlt össze, szinte taposták egymást. Középütt több vitéz szaladt, s turbános janicsárok próbálták útjukat állni. Néha felharsant egy-egy lelkes kiáltás a tömegből, de a férfihang rendületlenül beszélt tovább, lelkesen kommentálva az utolsó perceket.

- A magyar csapat - némi tartózkodás után - most támadásba lendült. A török válogatott egyelőre még tanácstalan. Úgy látom, próbálják feltartóztatni a felbőszült magyarokat. A távolság egyre csökken és most... összecsapnak.

Puffanás, rugdaló csizmák, felkavargott a por.

- Hatalmas porfelleg, nem látni semmit, de mindjárt... Valami tisztul: két ember halad fej fej mellett. Két játékos a mieink közül, bravúrosan passzolják a labdát. Dobó átadja Mekcseinek, Mekcsei fordul. Hoppá! Megjelent egy török, ha jól látom éppen janicsár. Különös ismertetőjele, hogy félszemű. Mekcsei cselezni próbál, de ajjjjjj... a török megszerzi. Most már kezd oszlani a porfelleg, látom a török mezét. Jumurdzsák. Jumurdzsáknál a labda. Iszonyatos erővel ront előre. Aztán hatalmasat rúg, keresztül lövi a pályán! Micsoda passz! Egy másik török megszerzi. Szulejmán tör most előre. Próbál közel kerülni a kapuhoz. Nem megy. Bornemissza beállt elé. Bornemissza ügyesen állja útját Szulejmánnak, de ebben a pillanatban érnek ide a török játékosok. Most sikerült csak kikecmeregniük az oszladozó porfellegből.

A férfihang zihálva levegő után kapkodott, majd folytatta.

- Tiszta a pálya, mindent jól látok. A törökök közelítenek, Bornemissza hősiesen próbálkozik, de nem tud kifogni Szulejmánon. Dobó ügyesen helyezkedik, hogy Bornemissza át tudja neki passzolni. Ájj!

Hamis lantpendülés.

- Ali pasa sem rest, s rááll Dobóra. Puskagolyóként ered a nyomába. Szulejmán fárad, Hopp!! Bornemissza megszerzi a labdát és lő, Szondi ugrik előre, de rosszul esik. Megsérül. A bíró időt kér, két apród rohan a sérült segítségére.

A férfihang halkabbra vált, de kihallatszik belőle a keserűség.

- Kiviszik a pályáról. Nincs mit tenni, egy remek játékosunk esett ki.

Újra olyan hangerőre vált, mint a mérkőzés elején.

- No, de a játék folytatódik, nézzük mi történik. Jumurdzsákhoz kerül a labda. A török rendkívüli módon vezeti a labdát, mintha egy percre sem hagyná el a szerencséje. Egyik kezét a talizmánján szorítja, s közben tör előre. A magyarok nem tudják megállítani. Jumurdzsák lehagyja Mekcseit, most Dobót, most Bocskait... Mi lesz ebből, mi lesz ebből? Kérdem én, Tinódi Lantos Sebestyén?

Éles kürthang hasítja levegőt, jelezve, hogy már csak tizennyolc másodperc van hátra.

- Jumurdzsák még mindig uralja a pályát, és nála labda! Csináljon valaki valamit! - ordított teli torokból a férfihang.
- Bornemissza próbálkozik, de jaaaaaaaaaajjj ő is elesik. Föláll, de a ravasz török már a kapunál van. Minden reményünk a magyar kapusban van! Zrínyi felkészül a labda fogadására, Jumurdzsák lő... Zrínyi kirohan!!!!!!!!! És lepattan a labda... Kiesik a pályáról... Lejárt az idő...

Ebben a pillanatban hatalmas zsivaj támadt a jelenlévők között, a tömeg egy emberként mozdult meg.

- Hölgyeim és Uraim! Török-magyar mérkőzés döntetlen. 1:1 - mondta a hang, kissé letaglózva, majd egy éles recsegéssel megszűnt létezni...

Előző oldal A. G. Stone
Vélemények a műről (eddig 2 db)