Eltört hárfa

Szépirodalom / Megtörve (1315 katt) adamsoul_96
  2013.04.01.

Eltört a hárfa,
Elszakadtak a húrok.
Nem szól a hangok lágya,
A fa keret is nyúzott.
Régen, ha szél érintette,
Lágyan szólt akkor is.
Ha senki nem pengette,
Hallhattad te is!
Most vihar verte,
s széttört.
Hangokat nem érzem,
Nem hallom őt!

Hiányzik hangod hangja,
Az a pokoli, mennyei manna.
Sugárzó hangok legfőbb angyala,
Legrosszabb poklok legfőbb démona.

Idők múltán meg javítottak,
De sose voltál, ki akkor,
Amikor rajtad ujjak játszottak,
Most fent heversz a padláson.
Rajtad szőnek pókhálót,
Már csak rovarláb, mi rajtad játszik,
Mollokba sírsz. Hiába is.

Előző oldal adamsoul_96
Vélemények a műről (eddig 2 db)