A hiéna meséje

Szépirodalom / Versek (808 katt) Norton
  2013.03.03.

Jaj, de rusnya állat vagyok,
Búsult a hiéna,
Pofám ronda, lábam kurta,
Az alakom is béna.

Lehetnék szép, karcsú madár,
Fenn a magas égen,
Ki felhőket szel ketté vadul,
Vágyom erre régen!

Ám én csupán gyötrődöm itt,
Húz a testem súlya,
Éhezem, vagy dögöt eszem,
Nagy a sorsom búja.

Miért teremtett meg az Isten,
Mi volt velem célja?
Amikor én megszülettem,
Részeg volt a léha!

Faragatlan, rossz világunk,
Méltatlanul kemény,
A hiéna csak hánykolódik,
Búslakodik szegény.

Nem bírom e gonosz létet,
Elvágom a nyakam,
Leugrok egy magas hegyről,
Főbe lövöm magam!

Viszont…

Nem más ez, csak buta mese,
Ezzel bőszen etet,
Mert ily csacska balgaságon,
Hiénánk csak nevet!

Kozmetikázhatná magát,
Akkor se szépülne,
S minek vágyna az egekbe?
Úgyis csak szédülne!

Ily mesével gyermekeknél,
Diadalt aratott…
Ám sose vágyott többre annál,
Mit az élet adott.

Hogy miért?

Mert nem hülye, mint az ember!


Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 2 db)