A halott sziget

Fantasy / Novellák (949 katt) Tom Emperor
  2012.12.20.

A mű részt vett a VII. Lidércfény Pályázaton.


Reggel kilenc óra körül járhatott az idő, amikor a három férfi leszállt a repülőről az Arubai Reina Beatrix Nemzetközi Repterén.

- Basszus, rohadt jó idő van! – kezdte a panaszkodást Stewie. – Van vagy harminc fok. Ez így durva. Nálunk odahaza tél van, itt meg decemberben is kánikula várja az embert. Őrület.
- Emlékeztetnélek, hogy ez volt a fő szempont, amikor kiválasztottuk, hogy hol töltsük a téli szabadságunkat. Itt télen, nyáron ilyen hőmérséklet van – dorgálta le barátját Gabriel.
- Tudom, tudom, de akkor is. Rendesen arcul ütött a meleg, ahogy leszálltunk a gépről.
- Én foglak arcul ütni, ha nem hagyod abba a panaszkodást! – szólalt meg a baráti társaság utolsó tagja, akit Garynek hívtak.
- Jól van már, na. Csak megjegyeztem – mentegetőzött a Stewie, miközben megtörölte gyöngyöző homlokát a kezével.
- Tíz perce se vagyunk itt, de rólad már szakad a víz, Stew. Mikor kezded már el a diétát? A százhetvenes magassághoz a százharminc kiló nem éppen jó párosítás – piszkálta Gary a körszakállas, dagadt férfit.
- Figyelj, nem minden csaj szereti az olyan kigyúrt palikat, mint te, Gary. Némelyik igenis oda van az olyan mackókért, mint én – Gary odafordult Gabrielhez és pont annyira hangosan beszélt hozzá, hogy a lemaradozó Stewie még hallhassa, amit mond.
- Közöld Maci Lacival, hogy ez itt egy trópusi sziget és nem a Yellowstone Nemzeti Park. Sokat segítene az izzadásán, ha nem farmerben és pulóverben flangálna, hanem valami nyáriasabbat öltene fel.

A kicsi, dagadt alak mérgesen törölgette a szemüvegről az izzadságot, majd, mikor végzett, dühösen hozzá tette.

- Oh, te majom! Nem fogod elrontani a szabadságom. Ez lesz életem legjobb nyaralása! Gabriel felvonta a szemöldökét.
- Az isten szerelmére, tényleg öltözz nyáriasan!

Stewie továbbra is játszotta a sértődöttet, de mégis csak megszabadult a pulóverétől. A fekete pulóver alatt egy szintén fekete póló volt. Gary nem bírta szó nélkül hagyni a látottakat.

- Ember, őszintén kérdem. Anyukád pakolta a ruháidat, hogy ilyen melegen és rétegesen öltözködsz?
- Nem, ami azt illeti a tied volt – Gary már azon volt, hogy neki megy, és a helyszínen megfojtja az idegesítő kis figurát, de Gabriel közbelépett.
- Hagyjátok ezt abba! Szerezünk egy taxit és irány a panzió. Csak négy napra jöttünk. Élvezzük ki! Egymást bosszantani otthon is tudjátok.

Így a kis társaság elindult a sziget másik végén lévő panzió felé.



68 órával később:

Hajnalodott. A levegő kellemesen hűvös volt. Az éjszaka sötétje még helyenként beszürkítette a tájat, de a távolban az óceán horizontján már a fények csatát vívtak az éjszaka árnyaival. De nem ez volt az egyetlen csata, amit ez idő tájt vívtak. Egy part menti olcsó panzióban hangos üvöltések sora törte szét az ébredő természet harmóniáját. A három férfi szinte kiesett a háromszintes panzió, földszinti bejáratán.

- Fussatok már! - üvöltötte Gary.

Gabriel odadobta neki az egyetlen fegyverüket, amit eddig találtak. Egy söprűt.

- Mit kezdjek ezzel? Takarítsak? A tisztaság mániád már tényleg az idegeimre megy.
- Össze is takaríthatsz, esetleg ráülhetsz és elrepülhetsz, vagy talán eltorlaszolhatod az ajtót, te idióta.

Gary a kilincs alá tette keresztbe a seprűt, így nyertek néhány percet a zombik elöl.

- Ez most közel volt. Stewt majdnem elkapták – magyarázta Gabriel. A társaság harmadik tagja, aki szinte sokkot kapott, csak egyetlen kérdést tett fel.
- Most mit fogunk tenni? – Gary megvetően nézett lihegő barátjára.
- Nem tudom, Stewie! Ahogy elnézlek, a legegyszerűbb megoldás lenne itt hagyni téged. Ez most egy élethalál harc. Mi volt ez az előbb odabent? Üvöltöttem, hogy "mögötted" és hogy "rohanj". Te meg még mindig a csoki automatát fosztogattad.

Stewie arca ekkor már megnyugodott, és diadalittasan emelte magasra szerzeményét.

- De megérte, meg van az utolsó csomag M&M's.
A másik két férfi összenézett.
- Ezek után már én is azt mondom, hogy hagyjuk itt. Ez szimplán hülye – mondta Gabriel.
- Ja, szerintem is. Elhozta a sárga M&M's-szet, amikor a barnából volt három is.
Gabriel a felhőkre nézet, és közben könyörgően az égnek beszélt.
- Uram, miért kell egy zombi apokalipszist pont két ilyen agyhalott idiótával túlélnem? - Mivel választ nem kapott az égiektől, ezért inkább folytatta a beszédet, de ezt már a többiekhez intézte. - Egyelőre induljunk el a parttól a város felé. Hátha belebotlunk néhány túlélőbe. Közben szétnézhetnék abban a kis túraboltban, ami mellett tegnap eljöttünk.

Közben Gary levette átizzad ingét. Karján lévő izmok kidagadtak az élőhalottakkal vívott harctól. Miközben az inget rákötötte a derekára, határozottan helyeselt és hozzátette:

- Ez jó ötlet, szükségünk lenne néhány fegyverre, ki tudja, hány zombi mászkál errefele. Fegyverrel azért bátrabb lennék.
- Így van. És szükségünk lehet némi élelemre is és néhány hátizsák sem ártana - tette hozzá Gabriel. A többiek helyeslően bólogattak. Majd Gabriel a menet élére állt, és elindultak a város felé. A dagi fickó Gary mellé lépett, és félénken megkérdezte őt.
- Mit gondolsz, a túraboltban lesz M&M's? Csak úgy kérdem?
Gary nagyszemekkel nézett barátjára.
- Szerintem zombiknak esélyük sincs megölni téged.
- Tényleg? – kérdezett vissza vidáman, majd megkapta a fanyar választ.
- Ja, a cukorbetegség előbb elvisz.

Félórával később a trió megtalálta a túraboltot, amit kerestek.

- Most, hogy itt vagyunk, hogy fogunk bemenni a boltba? - kérdezte Stewie a társait.

Gary válaszként felkapott az utca széléről egy nagyobb követ, és egyenesen a túrabolt kirakatába hajította azt. A kirakatüveg ezer darabra hullott szét. Diadalittasan lépett be a betört üvegen, és nagy örömmel újságolta a többieknek.

- Ezt mindig ki akartam próbálni. Betörni egy kirakatüveget.

Közben Gabriel bejött a bejárati ajtón, ami nem volt zárva. A kigyúrt barátja először értetlenül állt mellette, majd megkérdezte.

- Hogy jöttél be?
- Az ajtóra ki volt írva, hogy "OPEN" és nem volt bezárva.

Időközben Stewie is bejött az üzletbe, és szisztematikusan elkezdte nézni, hogy mit is vigyen magával. Gary két hegymászáshoz használatos csáklyát tett el. Gabriel az üzletben lévő tűzoltó készülék mellett talált egy betörhető üveglap mögött egy baltát. Miután kiszabadította, magához vette. Stewie hosszas keresgélés után megtalálta saját fegyverét. Egy csigás íjat és ezt nagy örömmel újságolta a barátainak.

- Ezt nézzétek, mit találtam! A tökéletes fegyver nekem.
Gary unottan szólalt meg.
- Remélem, egy pisztoly találtál egy tölténnyel.
- Hagyjad már békén! - védte meg Gabriel dagi barátját. – Mondd, Stew, mit találtál?
- Egy íjat és nyilakat hozzá.
Gabriel egy darabig szótlanul nézte vidám körszakállas figurát, majd ő is unottan szólalt meg.
- Ezek után én is azt mondom, hogy jobb lett volna, ha a pisztolyt találod.
- Á, hagyjál már te is! Én leszek a csapatban a távolsági harcos. Egy ilyen íjjal el lehet lőni akár ötven vagy talán nyolcvan méterre is. A zombik azt sem fogják tudni, hogy ki végzet velük. Csak bum, és már halottak is, csak most véglegesen.

A másik két barát összenézett, majd Gary megszólalt.

- Talán emlékeztetni kéne Robin Hoodot, hogy ez itt nem Sherwood, és ő nem a tolvajok fejedelme.
Gabriel mérgesen nézett kigyúrt barátjára, már kezdte unni az állandó piszkálódásait, de nyugodt hangon folytatta.
- Stew, nem hiszem, hogy ez lenne az ideális fegyver számodra. Emlékeztetnélek, hogy soha életedben nem használtál még íjat és célozni sem tudsz.
- De most menni fog, érzem.
- Ember, odahaza a kocsmában miattad van már műanyagfejű darts, mert ledobtad a pultos lányt - szólt közbe Gary.
- Az ő hibája volt. Pont belelépett a dobásomba.
- De ember, több mint négy méterre állt a tábla mellett.
- Jól van, na, ívesen akartam dobni - védekezett Stewie.

Gary és Gabriel feladták a harcot, amit dagi barátjuk a fejébe vesz, az úgy is lesz. Gary megadóan elindult az utca felé, de távozóban hozzátette.

- Szólj Legolasnak, hogy ha egyszer is véletlenül eltalál egy vesszővel is, én megölöm!

Ezután átmentek a szemben lévő élelmiszerboltba, és azt is kifosztották. Immár felfegyverkezve és némi élelemmel nekivágtak a kis trópusi sziget egyetlen városának feltérképezésére. Stewie idegesen tekingetett a szűk főutca minden irányába.

- Hova is tartunk pontosan? Úgy értem, hogy tök izgi összevissza mászkálni, miközben minden sarok mögül a biztos halál les ránk, de nem ártana, ha valami tervünk lenne. Mármint, ha nem azt tervezzük, hogy miután elfogy az élelmünk és vizünk, akkor egymás húsát esszük meg és vérét szívjuk ki.
Gary felhúzott szemöldökkel nézet barátjára.
- Nem igazán értem, hogy ezzel a tervel mi is a bajod. Te jelenleg is a vérünket szívod. Vagy az a baj, hogy te vagy a legnagyobb darab, és attól félsz, téged eszünk meg először?
- Nagyon vicces. Mondhatom.
- Kimondta, hogy vicceltem – Ezután Gary otthagyta az értetlenül bámuló Stewiet és Gabriel mellé lépett.
- De most tényleg. Mihez kezdünk?

Egy darabig nem szólalt meg, próbálta összeszedni a gondolatait, majd belekezdett.

- Már én is gondolkodtam rajta. Mivel repülőt nem tudunk vezetni, a légi menekülés kilőve. Így marad a hajó. A túraboltban talált térkép alapján, úgy vélem, célszerű lenne megpróbálni eljutni a sziget déli részén lévő kikötőbe. Onnan harminc km-re van Venezuela partja. Ott aztán majd kitalálunk valamit. Ehhez a tervhez nem kell semmi, csak egy csónak. Azt meg biztos találunk. A fontos az lenne, hogy gyorsan odajussunk, mielőtt a külvilág megtudja, mi folyik itt. Mert akkor elképzelhető, hogy karantént állítanak fel a sziget körül. Aztán se ki, se be.

Ekkor Stewie ismét úgy érezte, hogy meg kell szólalnia.

- És mindnyájan tudjuk, hogy mi szokott jönni a karantén után. Tudjátok, mint a vírusirtóban. Törlés! Tuti bombát dobnak a szigetre és nekünk annyi.
Gary a fejét fogta duci barátja okfejtése után.
- Abban mélységesen egyetértek, hogy te, olyan vagy, mint egy idegesítő vírus a számítógépen, aki a leghülyébb pillanatokban felugrik és zavarja az embert.
Gabriel vette vissza a szót, mert látta, hogy megint rossz irányba kezd el menni a beszélgetés.
- Először is szerezzünk egy autót. Mivel kocsival gyorsabban oda érünk, és védettebb is, mintha gyalogolnánk.
Gary értetlenkedve nézett magas barátjára.
- De hogyan szerzünk autót? Mert én momentán nem tudok autót lopni.
Stewienak támad egy ötlete, amit természetesen megosztott a többekkel.
- Majd úgy csináljuk, mint a filmekben. Összeérintünk 2 kábelt a kormány alatt, és már mehetünk is.
Gabriel és Gary egyszerre tették tenyerüket a fejükre, majd Gary kommentálta az ötletet.
- Stewie, az film. A valóságban én momentán izzócserére is szervizbe viszem a kocsit. Egyikünk sem tud autót lopni. Amúgy is, ha véletlen beindítunk egy kocsi riasztót, akkor pillanatok alatt a környék zombijai elözönlenek minket.
- Akkor mi legyen? Addig megyünk, míg egy olyan autót találunk, amibe benne van a kulcs?
- Nem – mordult fel Gabriel. – A reptérről jövet láttam egy autókölcsönzőt. Innen gyalog max. egy óra. Ott találunk kocsit és hozzá kulcsot is.

A megbeszélés után elindultak a kocsi kölcsönző felé. Három órával később meg is találták. A portán megtalálták a kulcsokat is az autókhoz. Végül egy kis egyterűt választottak, amivel sietősen elindultak a déli kikötő irányába. A reptéri autókölcsönzőtől a déli kikötőhöz a legrövidebb út az Arubai 1-es főút volt. A három barát ezt az utat választotta.

- Szerintetek mitől vált mindenki zombivá? – törte meg Gary a csendet a hátsó ülésről. Gabriel a kormány mögül nézett a visszapillantóba és úgy válaszolt.
- Igazából szerintem nem számít. Valószínű, valami vírus lehet, de hogy hogyan fertőzött meg mindenkit a szigeten csak minket nem, arra még nem jöttem rá. A lényeg az, hogy jussunk ki innen.
Ekkor Stewie elő állt a saját elméletével.
- Szerintem egy nekromanta áll dolog hátterében. Megidézett egy zombi hadsereget és mindenki, aki meghal ezek után, az a hadserege tagja lesz.
Gary erős szemforgatás közepette ingerülten válaszolt barátja feltevésére.
- És megszólalt a szerepjátékos. Tudod mit, Stew, ezután dobjál kétszer a dobókockával, ha tizenkettőt vagy annál kevesebbet dobsz, akkor kussolj! Most komolyan nekromanta. Ideje lenne felébredned az álomvilágból, amiben élsz, ember.
- Majd meglátjuk. Nekem ne könyörögjél, amikor majd eljön a lelkedért a nekromanta, hogy lőjem le az íjammal! Simán hagyom, hogy végezzen veled.
- Épp kérni akartam ezt – folytatni már nem bírta, mert egy erőteljes fékezés hatására megfejelte az előtte lévő ülés támláját. – Mi a franc van már megint? Miért fékeztél?
- Egy nő van előttünk és nem tűnik zombinak.
Gary a bevert fejét fogta, miközben válaszolt.
- Remélem, nem a nekromanta.
- Nem valószínű. Nézzük meg!

Mindhárman kiszálltak a kocsiból, hogy megnézzék a nőt. A rongyos ruhát viselő nő sokkos állapotban volt. Összefüggéstelenül beszélt.

- Halottak. Mind meghaltak. Mindenki. Meg fognak találni.
Gabriel óvatosan közelített az asszony felé, nehogy az megijedjen tőle.
- Hölgyem, nyugodjon meg! Nem akarom bántani. Épp el akarjuk hagyni a szigetet. Velünk kéne jönnie.

Már elég közel ért a nőhöz, így megérintette finoman a vállánál, és járda fele kezdte irányítani, amikor odaértek, leültette egy sikátor elé a járdaszegélyre.

- Hölgyem, egy kicsit pihenjen, szedje össze magát! Csak úgy élhetjük túl, ha észnél vagyunk és figyelünk. Mindjárt visszajövök, csak beszélek a társaimmal.

Gabriel visszaindult a kocsi felé, ahol barátai várakoztak. Éppen valahol félúton járhatott a kocsi és a nő között, amikor a nő mögötti sikátorból, három kommandós öltözéket viselő élőhalott, lépett a nő mögé. Meglepően gyorsak voltak. A nő észre sem vette a támadóit addig, amíg az egyik a nyakát a másik pedig a kezét kezdte el harapdálni. Próbált sikítani, de a szája és torka megtelt a saját vérével. Sikítás helyett csak bugyborékolás hallatszott.

Gary nem sokat tétovázott a látottak után. Néhány gyors lépéssel az áldozat mellett termett. Előhúzta hegymászócsákányait. Az egyik csákányt egyenesen a nő nyakát harapdáló zombi arcába vágta. Az ütés hatására az kommandós rothadó arca szilánkosra tört és teljesen eltorzult. A csákány vége az élőhalott fejének másik oldalán bukkant elő a füle mögött, némi agyvelővel a hegyén. A másik kezében lévő csákányt magasra emelte, és egy lefelé irányuló csapással a másik lakmározó zombi fejébe csapta. Ekkor már Gabriel is ideért. Leemelte a hátáról a kétkezes baltát, és minden haragját a megmarad zombi kommandósra zúdította. Egyetlen csapással leszelte a csodálkozó élőhalott fejét, ami pörögve az utca bitumenjén gurult még egy darabig. Stewie-nak ekkorra már sikerült elővennie az íját, de már nem volt rá szükség. A nő még néhány pillanatig rángatózott, aztán abbahagyta. Stewie oda sétált a nő mellé és ellenőrizte a pulzusát.

- Halott.
Gary elindult a kocsi felé.
- Ha nem akarunk az ő sorsára jutni, akkor tartsuk magunkat a tervhez.
Az alacsony duci férfi értetlenül nézett társára.
- De nem kéne valamit mégis mondanunk vagy tennünk. Végül is egy ember meg halt. Gabriel barátja után fordult.
- Gary, igaza van. Nem hathatjuk így itt.

A férfi megállt. Trikóját átitatta az izzadság és a vér egy furcsa elegye. Néhány pillanatig habozott, majd elindult a halott nő felé. Stewie megkönnyebbülten sóhajtott fel. Gary leemelte az egyik csákányt övéről, és egyenesen a halott nő halántékába csapta. Stewie, aki még mindig a nő mellett térdelt, majdnem hátraesett meglepetésében. Az izmos férfi egy határozott mozdulattal kihúzta a hegymászócsákányt a nő fejéből.

- Remélem, mindenki elégedett, de most már ideje lenne távozni.
Gabriel a kommandósokat nézte, amikor megszólt.
- Várj! Van egy ötletem…

Negyedórával később már majdnem elérték a kikötőt. Éppen kiértek a városból, amikor helikopter zajra lettek figyelmesek. Mindhárman kiszálltak a kocsiból. Stewie vette először észre a közeledő katonai helikopter. Bőszen neki kezdett integetni.

- Megmenekültünk! Jönnek értünk. Végre vége ennek a pokolnak.

A helikopter nem messze tőlük szállt le, de a pilóta nem állította le a rotort. Egy kommandós lépett ki a helikopterből egy pisztollyal a kezében. Gabriel indult el felé először.

- Nem vagyunk fertőzöttek. Túlélők vagyunk.
- Negatív, nincsenek túlélők.

Gabrielnek nem is volt ideje felfogni a választ. Három lövést kapott a mellkasába. Gary egyből a lövések után neki iramodott a támadónak, de csak néhány lépést tudott megtenni, amikor az ingjébe három lyukat szakított a támadó következő sorozata. Stewie végignézte, ahogy társait a szeme láttára lelövik. Az íj a kezében volt. Miközben fél térdre ereszkedett, felhúzta az íjat. A kommandós közben ismét leadott egy sorozatot az utolsó megmarad férfira, de nem számolt azzal, hogy az lebukik a lövések elöl. Nem volt több töltény a tárban, ezért tárat kellett cserélnie.

Stewie nagy levegőt vett, miközben célzott. Egy pillanatra megállt az idő számára. Csak ő volt, az íj és az ember, aki lelőtte társait. Látta, ahogy a férfi sietősen próbálja kicserélni a pisztolyban a tárat, de hiába, már nem tehet semmit. Bármenyire is gyors, nem fogja tudni időben kicserélni. A dagi férfi kilőtte a nyílvesszőt. Szinte látta, ahogy a vessző repülés közben hullámzik a lövés hatására. Azt is látta, hogy egyenesen a kommandós szemét fogja eltalálni. Ez volt a tökéletes lövés. Egészen addig, amíg a vesző be nem ért a helikopter rotorja alá. A rotor által keltett légörvény megváltoztatta a vessző útját, és az ártalmatlanul csapódott neki a helikopter oldalának. A kommandós elmosolyodott, és a fél tárat a beleeresztette a térdelő dagi figurába. Majd visszaszállt a helikopterbe, és elrepültek a pilótával vissza a városba.

- Gary nyitott szemmel az eget nézte, mikor megszólalt.
- Nem volt rossz ötlet leszedni a golyóálló mellényeket a halott kommandósokról.
- Tudom –válaszolt Gabriel, miközben felült.
Stewie nyögdécselve nagy nehezen talpra állt.
- Szerintem eltört néhány bordám.
Gary egyből elkezdte a szokásos párbeszédét Stewie-val.
- Az már nem volt olyan jó ötlet, hogy a daginak is adtunk.
- Nagyon vicces.
- Hagyjátok, abba! Sietnünk kell. Ha egy helikopter van, akkor lesz több is. Szerezzünk egy csónakot és irány Venezuela!

Előző oldal Tom Emperor
Vélemények a műről (eddig 3 db)