Poirot karácsonya

Külvilág / Mozijegy (1675 katt) Homoergaster
  2012.12.07.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2012/11 számában.

Agatha Christie műveit meglehetősen későn fedeztem fel magamnak, bár a szüleim mindig is nagy krimi rajongók voltak.

Az elmúlt években intenzíven olvasni-nézni kezdtem Christie-t és Poirot-t. A David Suchet megformálta rigolyás figura hamar a kedvencemmé vált, ami nálam gigászi váltás, mivel világéletemben Sherlock Holmes rajongó voltam. Sorban veszem fel a TV-ből az epizódokat, kapom ismerősöktől, újságmellékletként VCD és avi formátumban.

A Poirot-sorozat sajnos befejezetlen maradt a pénzhiány miatt, de hátha egyszer még végig sikerül vinni! Suchet is azt nyilatkozta, hogy bármikor kapható Poirotra. A sorozat darabjait a tökéletes kikapcsolódás jegyében szoktam nézni. Nem gondolkodok, nem kombinálok, csak bámulom az eseményeket, és élvezem. Mindig kellemesen borzongok, és ámulattal figyelem a híres detektívet a végső esetrekonstrukciókban, ahogy a pszichológia és logika tudományával felfegyverkezve leleplezi a tettest.

A klasszikus krimi arra épít, hogy az olvasónéző együtt nyomoz a detektívvel, és hamarabb próbálja megtalálni a gyilkost annál. Logikai verseny ez. Bevallom, ez idegen tőlem, én csak szórakozni, kikapcsolni akarok, nem rejtvényt fejteni. Mint a színházban, néző vagyok. Így november végén éreztem szükségét a Poirot karácsonyának, mivel igényeltem már a totális ellazulást.

A Poirot karácsonya c. epizódot ugyan egy nehéz nap finisében, a teljes kikapcsolás jegyében kezdtem el nézni, ám szokatlan dolog történt. Ez volt az első krimi életemben, amikor a film nézése közben több ízben is éltem a gyanúval! Szinte önkéntelen reakcióként mérlegeltem lehetőségeket, melyeket aztán a történeti csavarok hatására elvetettem. Többször feltűntek mozzanatok, bedőltem az írónő félrevezető manővereinek. Ilyet még sose tettem, bár igazából fel sem fogtam, hogy most én is „nyomozok”. Az eset pikantériája, hogy a film végén a legelső, nem is tudatos megfigyelésem és halvány gyanúm beigazolódott! Ez szintén a klasszikus szabályok szerinti eufóriát okozott, hiszen olyan „ügyes” voltam, mint maga Poirot mester! Lefőztem Poirot Watsonját, Japp felügyelőt is, mert ő csak azt vette észre, ami majd kibökte a szemét... sőt még azt se!

Szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy először esett meg velem ilyesmi! Jó néhány kedvenc epizódom van Poirottól, mint pl. a „Halál a Níluson”, „Gyilkosság Mezopotámiában”, „Kettős bűn”, vagy a „Kisegér mindent lát” és még sorolhatnám.

Egyébként a „Halál a Níluson” különösen kedves nekem. A DVD extrája egy werkfilm, egy elbűvölő doksi a forgatásról, nagyon szeretem, és hiányolom, hogy nincs minden epizódhoz ilyen!

Nos, a híres nyomozó ezúttal nem csak kikapcsolódást, de izgalmat is adott, amit ezúton köszönök meg mind Agatha Christie-nek, mind David Suchet-nek. A krimi királynőjének is nevezett írónő és a kiváló színész adott egy élményt, ezért szívből ajánlom azoknak nem csak a Poirot karácsonyát, de a többi részt is, akik szeretik a műfajt. Köszönöm az együtt „nyomozást” a kis belgával! Thank you!



Források:
XXI század c. TV-műsor, és a tárgyalt filmek

Előző oldal Homoergaster
Vélemények a műről (eddig 2 db)