Őszinte őserő

Szépirodalom / Szerelem (797 katt) Csillangó
  2012.12.05.

Most még nem érinthető arcod
Ősi istenszobrok szemén ragyog fel,
Messzi álmokból ismerős hangod
Csak a végtelenség suttogja el,

Szederfürtjeid alatt a homlokod
Szobor-méltóságú értelmet sugall,
Letűnt tudást habkönnyűn kortyolod
Szemeddel, mi fényév-gyönyört fuvall.

Csupa festészet ajkad szépsége,
Ahogy formál csiszolt szavakat,
Melyeken túlmutat léted lényege,
S tekinteted még azon is túlhalad.

Éneked a szenvedély hatja át,
S a legihletőbb, őszinte őserő,
Ha feltárod lényed szelídebb ajtaját,
Majd tudásod dala lesz csak zengő.

Most még nem érinthető lelked
Végigsuhan kavargó éjeken,
Mely ha egy nap alakot ölthet -
Végtelenebb lesz, mint a Végtelen.

Előző oldal Csillangó
Vélemények a műről (eddig 1 db)