Diabolos Rising - Elektronikus fémsikoly
Külvilág / Zenebona (1534 katt) | Homoergaster |
2012.11.22. |
A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2007/11 számában.
Ha meg akarnám határozni a tisztelt olvasónak a Diabolos Rising - továbbiakban DR - stílusát, akkor a techno-black metal definíció tűnik helyénvalónak. A kétfős csipet-csapat zenéjén rágódva önkéntelen a párhuzam a nemi erőszakkal. Mégpedig azért, mert az a benyomás támad, hogy itt a techno műfaj stílusjegyeit és eszközeit afféle szentségtelen gyalázat éri.
A projekt tagjai a szennyes lelkivilágukon kívül a metal zene legdurvább jegyeit erőltetik bele az elektronikus alapokba. Ez az oka a disszonáns, sötét hangzásnak, mind a szédítő zúzás, mind a pszichésen megterhelő lassúzás közepette. Ez a zene az elektronikus alapok okán, esetleg akkor is utat találhat a hallgatóhoz, ha az nem szereti ezt a fajta hőzöngést. Éppen ez az érzet - akkor is dúdolod, ha utálod - erősíti a bűntény, az erőszak érzetét. És bár ritmikailag is erősen leterhelő, mégis rabul ejtheti a gyanútlan hallgatót. Tulajdonképpen a DR egyetlen hatékony ellenszere az, ha NEM hallgatjuk ezt a muzsikát! Aki viszont vállalkozik rá, és bírja is, különleges élményben lesz része.
Különösen erős, fizikailag is kimerítő a hatás, ha MP3 lejátszón nyomatjuk. Én anno walkmanen gyűrtem. Időnként fejjel mentem a falnak tőle. Fölvettem kazettára a legjobb -szubjektíve! - számokat, és a tehenészet vad élményanyagával párosítottam! Kizárólag nappal, éjszakás műszakban nem vállalkoztam rá. Éjszaka csillagok háborúját kell hallgatni! Különösen a Blood Vampirism And Sadism c. 2-es lemezükön van néhány rész, ami nehéz és sötét, és heveny szomorúságot okoz. Legalább is nálam. Ezért van az, hogy évek óta nem hallgattam végig egyik DR-t sem, csak ritkán veszem elő egy-egy szám kedvéért.
Jellemző emlékképem: amidőn a Blood... egyik lassú favoritját hallgatva a tsz telep mögötti jeges pusztában bolyongtam. Valószínűleg kissé az agyamra mehetett, mert ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy a jégen és havon át kigyalogoljak a Tiszára. Szerencsére véget ért a szám. De a befagyott tavacskánál, amibe a trágyalé is folyt, még nézelődtem a következő alatt. Aztán már nagyon fáztam... A zenével először úgy találkoztam, hogy Bocskay Csaba - ki más? - egyszer megmutatta az első lemez negyedik számát. Ekkoriban extrém zenékre vágytam egyfolytában. Na, ez aztán az volt! A lila őrjöngés gonosz buboréka!! A dobgépes, elektronikusan túlterhelt zúzás teljesen lenyűgözött!
Azonnal eldöntöttem, hogy ez kell nekem. Még kétszer kellett meghallgatni, hogy utána megmutathassa a többit is. Pl. az ugyancsak elgondolkodtató 6-ik számot. A címe: 666. Gondolom, ehhez nem kell különösebb kommentár! A furcsa és érdekes, hogy a cím a következőképpen jön ki: az albumon a 6-ik szám, és 6 perc 6 másodpercig tart. A nyugtalanító az, hogy a teljes, több mint hat percen át csönd van! A számláló megy, de nem hallani semmit!! Fura és nyomasztó a megelőző hőzöngések után s előtt.
Amikor 1995 tavaszán, a beinduló helyi rádiózás kereteiben lehetőséget kaptam egy félórás műsorra, természetesen felvettem a repertoárba a DR-t is. Viszont a 6-os számot nem lehetett leadni! Egy rádió műsorban nem lehet hat percig csendben lenni! Így azután, csupán szóban tudtam ecsetelni ezt a furcsaságot. A Metalfélóra megszűnte után, évekkel később jött egy újabb alkalom. Az Alternatív és Underground Zenei Magazinban - AUZM - ismét bemutattam. Ekkor már cd-n birtokoltam mind a két lemezüket, így kedvemre csemegéztem. Hogy az aludni nem tudók és az erre a műsorra várók mit szóltak a DR-hez, nem tudom. Minden esetre senki sem telefonált be a stúdióba felháborodottan, hogy mi ez a sz....! Ez is valami!
Végezetül egy fontos jó tanács:
A DR muzsikájával az ismerkedés semmiképpen sem fülhallgatón történjen! És ne egyedül! Hangfalakon, de még inkább ajánlanám, hogy kis teljesítményű rádiós magnóval kezdjük! Mp3 lejátszóval csak a profi metalosok próbálkozzanak! Ez a zene gonosz, vigyázzunk vele!!!!!
Előző oldal | Homoergaster |
Vélemények a műről (eddig 1 db) |